előző nap
következő nap

"Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet." Jób 31,1-23

1 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. 2 Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! 4 Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. 5 Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett, 6 mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. 7 Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, 8 más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül! 9 Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, 10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. 11 Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn. 12 Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el. 13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem, 14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? 15 Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? 16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, 17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, 18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való, 19 ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, 20 ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, 21 ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, 22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! 23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
Jób ártatlanságának megerősítésével olyan magasrendű erkölcsi öntudat bontakozik ki előttünk, amelynek nincs párja sem az Ószövetségben, sem máshol. Példája ez annak, hogy nemcsak a bűnös cselekedetet, hanem a bűnös vágyat is kerülnünk kell, hiszen Isten a szívünkbe is belelát. Jóbnak nemcsak a tettei, hanem a kívánságai is tiszták voltak, sőt mások jogait is tiszteletben tartotta. Bárcsak követni tudnánk jó példáját!

RÉ 462, MRÉ 423

„…akivel paráználkodtak a föld királyai…” (Jelenések 17) Jelenések 17

(2) „…akivel paráználkodtak a föld királyai…” (Jelenések 17) A PARÁZNASÁGRÓL. A vörös fenevad a Római Birodalom. A mindenkori Római Birodalommal, a világi hatalommal folyton „paráználkodnak” a föld királyai, népei, mert mindig kell a „hírnév, nő, család, jószág, test, világ” (2). A paráznaság itt a legkisebb pozícióért, hatalomért vállalt szolgalelkűség. Ezt jelképezi a fenevadon lovagló asszony. A tényleges szexuális bűnök is bűnök, de nem is hasonlíthatók ehhez a sokkal elvtelenebb paráznasághoz. Bűn és bűn között nincs különbség az Isten előtt és az üdvösség tekintetében, de igenis van különbség e világ nyomorúságainak forrását illetően (5). Minden utálatos emberi viselkedésnek, egymás böködésének és kínzásának szülőanyja ez a parázna, mindig többet és a maga igazát akaró lelkület.* Mi „kegyesek” is ilyen „paráznák” vagyunk, amelyből a Bárány minket is, tényleges megtérésre hív.

 

* Ez a paráznaság istentelen, ahogy a fenevad feje is tele van istenkáromló nevekkel. Ez a parázna lelkület főként Isten népét kísérti, akik tisztán akarnak megmaradni minden összefonódástól. Aki kívülről nézi azt a sokféle paráznaságot, amiben egykor esetleg maga is részt vett, az elborzad, csodálkozik annak láttán: milyen rettenetes, nyomorúságos, halálos, mindez (6). Ezeknek a hatalmaknak közös jellemzője, hogy a gonoszban egyet értenek, noha egymás ellen is acsarkodnak, érdekeik szerint, mindig a nagyobb előny felé húzva; de a Bárány ellen egy véleményen vannak (13-14). Be lehet azonosítani a szarvaknak megfelelő római császárokat (16), de ma erre semmi szükség, az üzenetet illetően, mert itt most rólunk van szó, mai hatalmakról, mai paráznákról, akiket az Úr, a Bárány ma is megtérésre hív.