előző nap
következő nap

„...nem méltatták Istent arra..." Róm 1,16–32

16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. 17 Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni." 18 Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, 19 mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, 21 mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, 23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. 28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 29 Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, 30 rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31 kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32 Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.

„...nem méltatták Istent arra..." (28). Aki nem ismeri el Istent Istenként, azt az embert Isten sem ismerheti el, mert csak az Úr tudja megadni az embernek a valódi méltóságát. A be nem fogadott, meg nem tartott ige egykor ítélőmmé válik, a befogadott (Jn 1,12) ige pedig életté. Ha nem szolgáltatom ki magam Isten uralmának, akkor menthetetlenül a világ kiszolgáltatottjává válok. Ma is választanunk kell, hogy kinek szolgálunk (Józs 24,15)!

RÉ 38, MRÉ 38

„Minden ételáldozatodat sózd meg…” (3Mózes 2) 3Mózes 2

(1) „Minden ételáldozatodat sózd meg…” (3Mózes 2) Az ételáldozat* vértelen áldozat volt, ezért gyakran társult égő, vagy békeáldozatokkal, amelyek véres-áldozatok voltak. Az embernek minden áron kell a „vér”, hogy elégtételt érezzen (Zsidókhoz írt levél 9,22). Isten a kijelentés kezdetén az emberhez igazodott, de már a prófétákon keresztül jelezte, hogy nem az áldozatokban telik kedve (Ézsaiás 1,11), főleg nem a véres-áldozatokban, végül elküldte Egyszülött Fiát, akinek vére által egyszer és mindenkorra lezárta a véres engesztelés korszakát. A hit jele, ha valaki nem akar „vért”, a másik vérét, a másik fejét, a másik felelősségre vonását ahhoz, hogy Ő maga megnyugodjon. Hányszor kapok, „hívő” emberektől is erre irányuló leveleket: vér kell, igazság, büntetés, áldozat, még Jézus Krisztus után is, hogy az ő sérelme és idegbaja gyógyuljon. A vértelen ételáldozat már a megbocsátás és teljes kiengesztelődés Krisztus utáni lelkületét készítette elő, miközben kiábrázolta, hogy amilyen tartós a só, olyan hűséges az Úr hozzánk, nincs, ami megerjesztheti ezt a közösséget: ezért mi biztonságban vagyunk, megnyugodhatunk, megbékülhetünk.**

 

* Az ételáldozat terményben (1-3) és megsütve is átadható volt a papnak (4-10). Ezekből az emlékeztető részt, tömjénnel együtt égették el a papok (1) miután átvették azt a felajánlótól. A többi rész a papoké, Ároné és fiai maradt (10). Az ételáldozatban nem lehetett semmiféle kovász, vagy erjedő anyag, ugyanakkor a kovásztalan ételáldozatot még megsózták (11-13). Az ételáldozat megkülönböztetett fajtája volt az első termésből bemutatott ételáldozat (14-16).

** Javaink egy részéről lemondhatunk, Isten ugyanis gondoskodik övéiről, a mindennapiról és az örökkévalóról egyaránt.