előző nap
következő nap

„Mert Isten nem személyválogató" Róm 2,11–16

11 Mert Isten nem személyválogató. 12 Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek majd el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azokat a törvény alapján sújtja majd az ítélet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket 16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.

„Mert Isten nem személyválogató" (11). Ezért Isten minden népből és minden társadalmi rétegből elő tudja hívni választottait (Jn 15,16). Mivel nincsen egyetlen olyan nemzet sem, aki különbnek tarthatná magát a másiknál, vizsgáljuk meg szívünket, hogy vannak-e bennünk előítéletek másokkal szemben, és melyek ezek? Mi, az Úr Jézust elfogadó „választottak" sem lehetünk személyválogatók!

RÉ 358, MRÉ 239

„…ha valaki nem szándékosan vétkezik…” (3Mózes 4) 3Mózes 4

(2) „…ha valaki nem szándékosan vétkezik…” (3Mózes 4) A vétekáldozatokat a nem szándékosan elkövetett vétkek engeszteléséért mutatták be.* Valóban léteznek azonban olyan helyzetek, amikor valaki nem tehet mindarról, ami történt, „és mégis ő a felelős”. Például a vezetők esetében (22-26).** A fokozatok fontosak. Így az Ige is aláhúzza a felelősségi köröket, kezdve a papok, mint lelki vezetők, majd az egész nép közössége, aztán folytatva a világi vezetők, végül a közember vétkeivel. Ezek a felelősségi körök értékrendet is tükröznek. Bizony ma más a sorrend, és van is bajunk belőle. Az Isten tiszteletében serénykedő lelki vezetők a legfontosabbak (1-12), tisztogasd őket Urunk. Majd tisztogasd Urunk az egész közösséget (13-21), tedd a Te népedet hitelessé, mert az Ige soha nem az egyént, hanem először mindig a közösséget, a szentek közösségét emeli ki. Aztán tedd áldottá a világi vezetőket (22-26) és mindenkit (27-35). Vedd ki szívünkből a gonosz szándékot, amely előbb-utóbb tetté érik, és őrizz meg attól, hogy tudtunkon kívül bántsunk valakit.***

 

* Vannak tehát szándékosan elkövetett és nem szándékosan elkövetett vétkek (4Mózes 15,30 és 25,16-34). Isten Igéje különbséget tesz a kettő között, bár mindegyik bűn és mindegyik engesztelést kíván. Érdemes lenne önvizsgálatot tartani, hogy vétkeink mennyiben szándékosak és mennyiben nem azok. - A felelősségi szintek csökkenésével lesz kevésbé értékes a feláldozandó állat (bika, bikaborjú, kecskabak, nőstény kecske vagy bárány), valamint az áldozat bemutatásának helye a szentélyből egyre inkább kifelé halad, a kinti égőáldozati oltár felé.

** A dél-koreai kompbaleset tragédiája után a miniszterelnök lemondott. - Ma a vezetők nem szándékos bűnéért nem lehet vétekáldozatot bemutatni. De jó, hogy akkor lehetett, és még nagyobb áldás, hogy Krisztus válságáldozata ezekért a bűnökért is eleget tett.

*** Bizony a kérdés nagyon bonyolult, mert sokszor csak több „rossz” közül lehet választani; lehet, hogy valakin segíteni akartunk és ő támadásként éli meg azt. - A felelősségi köröknél nem arról van szó, hogy az egyik ember többet ér, mint a másik, hanem akinek több adatik, azon több kéretik számon. - A vétekáldozat egyetlen részét sem lehetett megenni: a kövérjét (a zsírt) elfüstölgették, miután a vért a kárpitra, az illatáldozati oltár szarvára hintették, a vér maradékát pedig az égőáldozati oltár aljára. Aztán a húst táboron kívül a többit elégették. - Jézus Krisztus értünk a táboron kívül szenvedett, hogy a táboron kívüli területet (a peremet és a kiszorultságot) is megtisztítsa és szentté tegye (Zsidókhoz írt levél 13,12-13).