előző nap
következő nap

Nincsen igaz ember egy sem..." Róm 3,1–20

1 Mi tehát a zsidó előnye? Vagy mi a körülmetélés haszna? 2 Minden szempontból sok! Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. 3 De mi van akkor, ha némelyek hűtlenné váltak? Vajon az ő hűtlenségük hűtlenné tenné Istent? 4 Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: Isten igaz, viszont „minden ember hazug", amint meg van írva: „Igaz légy beszédeidben, és győzedelmes, amikor vádolnak téged." 5 Ha pedig a mi gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját? 6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélné meg Isten a világot? 7 Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért kell még nekem bűnösként megítéltetnem? 8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek, hogy tudniillik ezt mondjuk: Tegyünk rosszat, hogy jó következzék belőle? Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet! 9 Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak, 10 amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, 11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. 12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. 13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; 14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele. 15 Lábuk gyors a vérontásra, 16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban, 17 és a békesség útját nem ismerik: 18 Isten félelmével nem törődnek." 19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt. 20 Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.

„Nincsen igaz ember egy sem..." (10). A Bibliának sokak által vitatott mondata ez, pedig ez az ige egyértelműen kimondja, hogy minden ember megromlott, és nincsen bűntelen, igaz ember a földön. Van azonban igaz Isten és az ő Fia által van megigazított ember, aki Jézus Krisztus áldozatát és igazságát elfogadta. Luther szavaival: „Jézus Krisztus, én vagyok a te bűnöd, és te vagy az én igazságom." Boldog az az ember, aki elengedte saját igazát, és így részesülhetett Krisztus igazságában.

RÉ 388, MRÉ 335

„Ami megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai…” (3Mózes 6) 3Mózes 6

(9) „Ami megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai…” (3Mózes 6) Az égő, étel és vétekáldozatok pontos rendjét olvassuk itt. Olyan megnyugtató a minden területre, mozdulatra kiterjedő utasításokat olvasni. Ez a szent és a profán közötti különbség, a profán-hétköznapi területen mindenki mondja a magáét, úgy csinálja, ahogy tudja és akarja; a szent területen azonban az ember leveszi a saruját és leborul (2Mózes 3,5), itt nem vitázik, nem okoskodik, hanem mindenben engedelmeskedik. Ide kapcsolódva, az Ige kihangsúlyozza, hogy a „lelki élet” őrei, a papok a bemutatott ételáldozatból, emlékeztetőül csak egy marokkal szórtak az oltárra, a többi lisztet és olajat elhasználhatták saját fenntartásukra. Ezzel soha nem élhettek vissza, mert cserében hűséggel kellett forgolódniuk a szent dolgokban, Isten tiszteletében, hogy a nép is megálljon az Isten útján. Pál az Újszövetségben ugyanezt megfogalmazta: „Méltó a munkás a maga bérére” (1Timóteus 5,18). Ma mindent eláraszt a profán, kiürült a szent; így az Ige őreiről sem gondoskodnak, miközben az Ige őrei egyre világiasabbak lesznek. Egymást gerjesztő, de valójában félelmetes folyamatok ezek.