előző nap
következő nap

"Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett..." Róm 3,21–31

21 Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, 22 mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, 23 mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, 24 Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. 25 Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte 26 türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. 27 Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. 28 Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. 29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a népeké is? Bizony, a népeké is, 30 mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. 31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.

Én egészen más vagyok, mint ő, az én türelmem sokkal tovább tart, mint az övé, én hamarabb megbocsátok, mint ő. Mások vagyunk emberek és mások vagyunk Isten előtt is. Pál mégis arról beszél, hogy nincs különbség. Miben? Abban, hogy mindenki vétkezett. Akármennyire is jobbnak hisszük magunkat a másiknál, mi magunk is vétkeztünk, és ugyanúgy Isten megbocsátására és Jézus Krisztus megváltására szorulunk. A dicsekvés lehetetlenné vált, mert mindnyájan hit által igazulunk meg.

RÉ 68, MRÉ 68

„Ez Áronnak és fiainak részesedése…”(3Mózes 7) 3Mózes 7

(25) „Ez Áronnak és fiainak részesedése…”(3Mózes 7)* Igazolva látjuk itt, hogy a pap megélhetését biztosítani kellett. Ez a fejezet arra is utal, hogy kezdetben a papoknak megélhetési gondjaik lehettek, ezért szabályozni kellett, hogy az áldozatból mi lehet az áldozatot bemutató papé. Égőáldozat esetében csak az állat bőre, ételáldozat esetében a maroknyi áldozaton kívül minden, békeáldozat esetében a szegy és a jobb hátsó comb illette a papot. Ezek a szabályok azonban be is korlátozták a papnak járó részt, tehát nem válogathatott a húsok között, hanem csak a neki járó részt vehette el (1Sámuel 2,12-17). Az áldozati állat kövérje (zsírja), mint akkor a legértékesebb rész, és a vér pedig csak az Urat illette. Halál fia volt, aki ezeket megszegte (25). Isten gondoskodik elhívott szolgáiról, mindazokról, akik hivatásukban az Úr dicsőségére élnek és cselekszenek. A papok megélhetnek a szolgálatukból, nem nélkülözhetnek, de nem is dúskálhatnak, hanem elégedettek lehetnek (1Timótheus 6,6), miközben Isten dicsőségét és javait sem ők, sem senki nem rabolhatta meg, mert azt joggal irtották ki a nép közül.

 

* A papok részét tisztázza ez a fejezet, miközben megemlíti a békeáldozat közösségi elfogyasztásának szabályait (15-21).