előző nap
következő nap

"Azért hitből, hogy kegyelemből legyen..." 4,13–25

13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. 14 Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, 15 mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. 16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. 17 Ő, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged", mindnyájunk atyja Isten színe előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. 18 Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ilyen sok lesz a te utódod!" 19 Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. 20 Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, 21 és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. 22 Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul". 23 De nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igazságul", 24 hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, 25 aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Reménytelen a helyzet. Egyszerűen lehetetlen megoldást találni, nincs tovább, nincs kiút. Sokan átéltünk hasonló helyzeteket. Hogyan lehetséges a reménység ellenére reménykedni? Úgy, hogy az emberi lehetetlenség felől elfordítjuk a fejünket, és az isteni lehetőségek irányába nézünk. Lehet, hogy nekünk már nincs ötletünk a helyzet megoldására, de Isten gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál. Lehet reménység ellenére reménykedve hinni, ha Istentől várja az ember a folytatást.

RÉ 425, MRÉ 366

„…mert ma megjelenik előttetek az Úr.” (3Mózes 9) 3Mózes 9

(4) „…mert ma megjelenik előttetek az Úr.” (3Mózes 9)* Nem az áldozatok bemutatásának következménye az Úr megjelenése, hanem pont fordítva: ezeket az áldozatokat éppen azért mutatták be, mert azt az ígéretet kapták, hogy hamarosan találkoznak az Úr dicsőségével. Ezek az áldozatok nem kieszközölni akarják az Úr dicsőségét, hanem készülnek arra. Az ember ugyanis az Úr jelenlétét soha nem tudja kikényszeríteni, hiszen az minden emberi cselekvést megelőz, mindenestül kegyelem. Ezt a kegyelmet kaptuk meg Krisztusban, akiben nemcsak láttuk az Atyát, hanem azt is megláttuk, hogy milyen az Isten; a bűnt megemészti (24), de a bűnös embert nem; helyette saját Fiát emésztette meg, egyetlen tökéletes áldozatként. Az Úr megjelenése ezért számunkra a szabadulás és a megoldás valóságát jelenti. Az „áldozatok” és Isten megjelenése között annyi reményteli kapcsolat mégiscsak lehetséges, hogy bizonnyal hihetjük, amikor mi megjelenünk az Úr színe előtt, azt Ő nem fogja megváltó válasz nélkül hagyni, bármilyen reménytelennek tűnik is a helyzet. Aki ugyanis rászorultságát belátva állhat meg az Úr előtt, az már kegyelmi állapotban van.

 

* Áron önmagáért, majd a népért bemutatta az áldozatokat, sorrendben a vétek, égő, étel és békeáldozatokat. Közben az egész ünnepség, a békeáldozatból következően egy áldozati lakomába érte el tetőpontját. Ennek elején Mózes és Áron megáldották a népet (22-23), miközben megjelent előttük az Úr dicsősége (23-24). Ezt kell látnunk: sok minden érthetetlen, kultusz és hétköznapok, áldozatok és események; de ha életünk az Úr színe felé halad, akkor nem történhet nagy baj.