előző nap
következő nap

"... békességünk van Istennel..." Róm 5,1–11

1 Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 3 Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. 7 Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. 9 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. 10 Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben.

Pokol az élete annak, aki haragot hordoz a szívében. Vannak emberek, akiket kizár az életéből, akiket kerül, akikkel egy régi esemény miatt nem vállal semmiféle közösséget. A harag megmérgez, szétválaszt, békétlenné tesz. Jézus Krisztus az életét áldozta fel azért, hogy megszűnjék a harag és megszülessen a békesség.

RÉ 352, MRÉ 237

„…A hozzám közel állókon mutatom meg, hogy szent vagyok…” (3Mózes 10) 3Mózes 10

(3) „…A hozzám közel állókon mutatom meg, hogy szent vagyok…” (3Mózes 10) Milyen legyen Isten szolgája?* – 1. Isten szolgái önhatalmúlag, felhatalmazás nélkül, önkényesen és ötletszerűen semmit sem tehetnek. Valóban halálos kísérlet ez, olyan, mint amikor Áron két fia, Nádáb és Abíhú az ételáldozathoz nem az állandóan lobogó égőáldozati oltárról hozták a tüzet, a rendelkezések szerint. Belegondolok, ma mennyi, a rendünket figyelmen kívül hagyó, önhitt és önhatalmúan cselekvő „szolgája” van az Úrnak. „Halálos” káoszt okoz ez közöttünk (1-3). – 2. Isten szolgája nem foglalkozhat a saját dolgával, érzéseivel, azokat mindig alá kell rendelnie az Úr ügyének! Ez a legnehezebb! Áronnak két fia halt meg, ezért megdöbben és lemerevedik, de még hozzájuk sem érhet, hogy tisztátalanná ne legyen, és míg fiai tetemeit a ganéra, a táboron kívülre viszik, neki szolgálatban kell maradni. Sokszor sajgó szívvel érezhetnénk, hogy mindenünk rámegy a szolgálatra, mindent feladunk érte; de legyünk erősek, a legjobb helyen vagyunk az Úr szolgálatában, az áldás és a kárpótlás nem marad el (3-7). – 3. Isten szolgája mindig tiszta legyen, ruhájában és tudatában mindenképpen, a többit az Úr kegyelme adja. Részegítő ital a szolgálatban tilos. A módosult tudatállapot hiteltelenít, tanításra és döntésre képtelenné tesz, főként az Úr dolgai tekintetében (8-11).**

 

* Ha már az egyetemes papság elvét valljuk, miszerint minden hívő ember pap, akkor többünkre vonatkoznak az alábbiak; hiszen az Úrhoz közel állókról szól az Ige, kihívott népéről, nemcsak Áronról és fiairól.

** – 4. Áronnak maradt még két fia, Elezár és Itamár. Ők is követtek el hibát, de ezek formai hibák voltak, amelyeket a vétekáldozat bemutatása kapcsán követtek el; hiszen a vétekáldozati húst meg kellett volna enniük a szentélyben, de sem az áldozati állat vérét nem locsolták az oltárra, sem az áldozati húst nem fogyasztották el az előírások szerint. Az Úr azonban tud különbséget tenni formai és lényegi hiba között, nem úgy, mint a jog: ezért Áron másik két fia nem lakol halállal. Ennek ellenére, lám nem könnyű Isten szolgája gyermekeinek lenni. Urunk, szenteld meg a körülöttünk élők életét általunk, hogy szolgálatunk ne halálukká, hanem életükké lehessen, főleg ha azok a vér szerinti gyermekeink.