(5) „…míg megtisztul a vértől…” (3Mózes 12) A gyermek Isten áldása a Szentírásban, ezért nem a gyermekszülés tette tisztátalanná az anyát, hanem a szülés utáni vérzés, ez is kultikus értelemben számított tisztátalanságnak.* Igénk szerint más a kultikus, és más a hétköznapi tisztátalanság és tisztaság, vagyis aki „vallásilag” tisztának tűnik, azaz megállhat Isten előtt, az még nem jelent teljes tisztaságot. Ez csak Krisztusban adatik nekünk. Isten Őbenne, kegyelemből tisztának tulajdonít bennünket, noha nem vagyunk azok, miközben napról napra mosogat Igéjével és életünk történéseivel. A keresztség pedig jelzi, üdvösségünk nem a tisztaságunktól függ! Bizony, akármilyen tisztátalanok is vagyunk, és akármennyire az Úr kegyelmére szorulunk, vér ne szennyezzen be bennünket, főként a felebarátunk vére ne. Krisztus vére kiontatott, nem kell több vérontás, se hit, se eszme, se érdek nevében!

* Ha egy asszony fiút szült, akkor hét napig számított úgy tisztátalannak, mint a havi vérzés idején, de még harminchárom napon át otthon kellett maradnia (4), amíg a vérzéstől teljesen megtisztult. Lány születése esetén a tisztulási idő megduplázódott (5). Ez utóbbi különbség távolról sem azt jelenti, hogy a lány-gyermek értéktelenebb lenne, mint a fiú-gyermek, azt azonban igenis jelenti, hogy a férfi és a nő feladata, Istentől való küldetése, szerepe között van különbség; amit Isten már az élet első percétől világossá tett.