előző nap
következő nap

"Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?" Róm 7,14–25

14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 22 Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.

„Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!" (24–25). Aki komolyan veszi Isten szavát, újra meg újra megállapítja, hogy mennyire tökéletlen, nyomorult bűnös, de ugyanakkor látja a szabadítást is. Tudja, hogy egyetlen megoldás van számára: az Úr Jézus Krisztus, aki szenvedésével és halálával megváltotta. A megváltást, szabadítást Istennek köszönhetjük. Adjunk hálát mi is a Szabadítóért és a szabadításért!

RÉ 374, MRÉ 272

„Így óvjátok Izráel fiait a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak a tisztátalanság miatt.” (3Mózes 15) 3Mózes 15

(31) „Így óvjátok Izráel fiait a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak a tisztátalanság miatt.” (3Mózes 15)* Katona koromban, a hadgyakorlaton napokig nem tudtunk tisztálkodni: testünk-lelkünk csak vegetált ebben az állapotban, valaki sorvadt, a többség agresszív lett. Elgondoltuk, ha még pár napig nem fürödhetünk meg, elevenen el kezdünk rothadni, testben-lélekben, miközben a bennünk tomboló feszültség valahogyan robbanni fog. Életmentés, újjászületés volt a forró fürdő, a test megtisztulásával a lélek is lélegzethez jutott. Akkor megértettem, hogy a tisztátalanság minden formája halálos. Gondoljunk sokféle tetten érhető és titkolt, testi és lelki tisztátalanságainkra. A tiszta élet normái tehát soha nem korlátozzák, hanem mindig védik az embert, a közösséget, annak testi-lelki egészségét. Isten Igéje azonban nem önmagában a tisztaságot védi, hanem az embert magát. Isten Igéje véd, óv, megelőzi a bajt, üdvösségben tart.** Tisztulásra van szükségünk, Jézus Krisztusban van tisztulás, testben-lélekben egyaránt. Urunk, „mai leprásaidként” köszönjük, hogy nem elkülönítesz, hanem megérintesz, megmosdatsz, megtisztítasz, nem hagysz meghalni a mocsokban. Jöjj, tisztító Szentlélek!***

 

* A tisztaság fontos. Akik Isten közelében élhetnek, azok szentek, ezért tisztán kell tartani magukat. Ez a tisztaság mindig több, mint testi tisztaság. A test és a lélek egymástól elválaszthatatlan, a test koszossága sorvasztja a lelket, és fordítva. Az Ige itt testi tisztátalanságokról beszél, de mindig ebben az összefüggésben. Isten Igéje ezekkel a rendelkezésekkel védi saját népét a maga közelében, tisztán tartja őket.

** Az Ige a korabeli testi tisztátalanságokat sorolja fel. Figyeljük meg, hogy ezeket a testi jelenségeket nem csak azért tartották tisztátalannak, mert titokzatosak, számukra érthetetlenek voltak, hanem mert a különböző "testi folyások" valóban tisztátalanná tették az ember testét.

*** Isten Igéje különbséget tesz a testi tisztátalanságok között, mert a test biológiai ritmusa, vagy a szexualitás nem tartozott ahhoz a tisztátalansághoz, aminek megszüntetése áldozati szertartást igényelt volna; itt elég volt a mosakodás. Bátran gondoljunk a korabeli tisztátalanságokon túl mai, tetten érhető és titkolt, testi és lelki tisztátalanságainkra. A mi Urunk üdvözítő fordulatot hozott ezen a területen. Az elkülönített tisztátalant visszahívta a közösségbe, megérintette, meggyógyította. Ez a megváltás, amelyre csak Isten hatalma képes.