előző nap
következő nap

"... én szívemből kívánom, ... hogy üdvözüljenek" Róm 10,1–13

1 Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. 2 Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. 3 Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának. 4 Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. 5 Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról, hogy „aki megcselekszi azokat, él általuk". 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: „Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. 8 Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. 11 Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg." 12 Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, 13 mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül".

Boldogok, akik ma keresik az üdvösség útját. Boldogok, akiket a mai emberek közül egyáltalán érdekel, hogyan békülhetnek meg Istennel, és hogyan lehetséges az, hogy megigazuljanak. Krisztus mindent megtett a mi üdvösségünkért: emberré lett, meghalt és feltámadt. A mi dolgunk kérdezni, ostromolni Istent, hogy a szívünkkel is megértsük, hogyan jelenti ez a mi üdvösségünket, és boldogan elmondani másoknak, amit felismertünk.

RÉ 241, MRÉ 367

„Mond meg Áron fiainak, a papoknak…” (3Mózes 21) 3Mózes 21

(1) „Mond meg Áron fiainak, a papoknak…” (3Mózes 21) A papi tisztséggel járó követelményeket fogalmazza meg ez a fejezet: nem érinthettek halottat, kivéve, ha legközelebbi rokonuk halt meg; házasságukban, családi életükben, ruházatukban, megjelenésükben rendezettnek kellett lenniük; ezzel is szemléltetve annak az ügynek a tisztaságát, amit képviselniük kellett. Testi fogyatékosságú nem lehetett pap. Ezek a követelmények jelzik, hogy Isten szentsége méltán támaszt követelményeket az Ő tökéletlen, de mégis elhívott népe felé; miközben Isten állandóan tisztogatja az Ő népét. Ezek a követelmények különösképpen érvényesek azokra, akiket Isten az Ő szent ügyének látható szolgálatára elhívott.* Ki alkalmas a szolgálatra? A mi alkalmasságunk a Szentháromság Istentől van (2Korinthus 3,5): minden fogyatékosságunk ellenére, testi-lelki csonkaságunk ellenére is felhasználhat bennünket az Ő ügyében. Kegyelme „fogyatékosan" is alkalmassá és éppé tesz a szolgálatra. Ez az alkalmasság nem jelent tökéletességet, de tetten érhető hitelességet, azaz szentséget jelent.

 

* Ne feledjük: Jézus Krisztus, mint egyetlen főpap megérintette a halott kezét (Márk 5,41), szentsége nem vonult fedezékbe, hanem a tisztátalan emberrel is közösséget vállalt, isteni hatalmával a csonkákat és a sántákat meggyógyította.