előző nap
következő nap

„A hit tehát hallásból van..." Róm 10,14–21

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?" 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük." 19 De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először Mózes mondja: „Egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket." 20 Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: „Megtaláltak azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem kérdezősködtek utánam." 21 Izráelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé."

„A hit tehát hallásból van..." (17). Egy siketek között tartott bibliaórán „...valaki a csoportból karját magasba lendítve integetett, engedélyt kért arra, hogy valamit közölhessen. Ez a közlés bizonyságtétel volt. Azt mondta, hogy »meghallottam az igét«. Meg is hallotta, azzal a hallással, amely nélkül egy ép érzékű sem járulhat Isten trónusa elé, és nem vallhatja meg hálával, hogy a Lélek megnyitotta a belső hallását, és megismertette vele az élő Krisztust." Idézet az Alkalmazkodó szeretet (Kálvin Kiadó, 2012) című könyvből.

RÉ 165, MRÉ 153

„…vigyázva bánjanak Izráel Fiainak szent dolgaival.” (3Mózes 22) 3Mózes 22

(2) „…vigyázva bánjanak Izráel Fiainak szent dolgaival.” (3Mózes 22) Vigyázva kell bánni a szent dolgokkal. Tisztátalan (3-9), idegen (10-13) nem közeledhet a „szent dolgokhoz”, és az Istennek felajánlott áldozat is csak hibátlan lehet (17-25).* Ne oldjuk fel ezt a szigorú elvárást azonnal azzal, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus magához engedte a tisztátalant, az idegent és a tökéletlent. Valóban ezt tette, de azért, hogy kegyelme tisztábbá, az Ő országában otthonosabbá, és egyre hibátlanabbá formáljon bennünket.** Tehát Jézus Krisztus kegyelme által még inkább érvényes a parancs: tanuljunk meg vigyázva bánni dolgainkkal, Isten dolgaival ugyanúgy, mint egymással, és a ránk bízott javakkal; mert Őelőtte minden szentté lett. Jézus Krisztus szentségével, tiszteletével, „finomságával” kellene közelednünk mindenkihez és mindenhez. Jézus Krisztus az, aki: „a megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki” (Máté 12,20; Ézsaiás 42,3), mert kegyelmének vigyázó simogatása ölel át mindeneket. Mi pedig, még népe körében is, jövünk, mint a tank. Nem látszik rajtunk, hogy egyre inkább távolodunk Egyiptomtól, és közeledünk az Ígéret Földje felé.

 

* Tehát koszos, idegen, és hibás nem közeledhet Isten dolgaihoz, mert meggyalázza a szent Istent (32).

** Isten megmutatta Jézus Krisztusban a szentsége mellett a szeretetét is. Ez a szeretet azonban csak aláhúzza az Ő szentségét, miközben minket is szentnek tulajdonít, és azonközben kihoz minden mocsokból, idegenségből és tökéletlenségből, kihoz a bűn fogságának házából; és pusztán át ugyan, de az Ígéret Földje felé vezet (33).