előző nap következő nap

"nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged" Róm 11,17–24

17 Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18 ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19 Azt mondod erre: „Azért törettek ki ágak, hogy én beoltassam." 20 Úgy van: azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21 Mert ha Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22 Lásd meg tehát Isten jóságát és szigorúságát: az elbukottakkal szigorú, veled pedig jóságos, ha megmaradsz jóságában, mert különben te is kivágatsz. 23 De az elbukottak is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. 24 Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak!

Az új szövetség benne gyökerezik az óban, a pogányokból lett keresztyének élete a zsidóság több évezredes hittörténetében. Alázattal és tisztelettel tekintsünk hitbeli gyökereinkre. A felsőbbrendűség és az elbizakodottság olyan, mintha a saját érdemünknek tekintenénk, hogy hiszünk Istenben. Ne ebből merítsük az erőnket és az önazonosságunkat! A mi hitünk kegyelemből van, Isten jóságából, kíméletéből és Krisztus áldozatából.

RÉ 447, MRÉ 175

„…hogy állandóan az Úr előtt legyenek.” (3Mózes 24) 3Mózes 24

(4) „…hogy állandóan az Úr előtt legyenek.” (3Mózes 24) Állandóan, folyamatosan. Ez felfoghatatlan, megvalósíthatatlan elvárás: állandóan készen lenni, folyamatosan az Úr színe előtt lenni és lobogni.* Az Úr ezért parancsolta, hogy az ember helyett a mécsesek égjenek állandóan, az Úr színe előtt.** Az arany lámpatartóra hét mécsest aggattak fel, ebből három mindig égett.*** Folyamatos a lobogás, amelyet tiszta, fűszerektől mentes olaj táplált. Az ember nem tud állandóan lobogni, pihennie kell. Istennek az aktív pihenés a kedves, melynek csúcsa az istentisztelet, hogy az Őtőle kapott lángot tovább tudjuk adni. Sokszor azonban nem elég az aktív pihenés sem, van, amikor „megszűnni” kell, beledőlni az Isten karjába. Aki állandóan lobog, az beteges, és mások számára fárasztó is lehet. A lobogás emészti az olajat. Találjuk meg a pihenés és a szolgálat, a „megszűnés” és a lobogás egyensúlyát, hogy áldott és ne terhes legyen a szolgálatunk. Ugyanakkor adott helyzetben ne kíméljük magunkat, nem baj, ha elégünk, ha felemésztődik életünk olaja; ám nem mindegy: mikor, miért, kiért!

 


* Az Úr tudja, hogy még szolgáinak, hívő népének is szüksége van a pihenésre, ezért parancsolta a nyugalom napjának megszentelését. A nyugalomnak azonban többféle fokozata van, az aktív pihenés számos fajtáját ide sorolhatnánk, melyeknek legáldottabb formája az istentisztelet. Ezek a „pihenések” azonban a megszokottból kikapcsolnak ugyan, de mind bekapcsolnak valahová. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor nem csupán kikapcsolódásra van szükség, hanem teljes „lekapcsolásra”, amikor mindenestül az Úr kezében vagyok, de én magam nem vagyok aktív. Ilyen például a mély alvás; nem véletlen, hogy vannak olyan traumák, amikor mély altatásban gyógyítják a beteget. Ehhez képest ez az állandó lobogás valóban felfoghatatlan elvárás.

** Ezek a mécsesek a szent sátorban, a kárpit előtt balra, a szent kenyerek asztalával szemben égtek állandóan. Ennek nemcsak „technikai” oka volt (a tűzgyújtást illetően), hanem még inkább lelki és az ember állandó hitbeli, szolgálati lobogását helyettesítendő.

*** A mécseseket az égőáldozati oltár tüzéről gyújtották meg, majd az állandó lobogó mécsesek egyikéből az áldozati oltár tüzét táplálták.