előző nap
következő nap

"üdvözülni fog az egész Izráel" Róm 11,25–36

25 Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a népek teljes számban be nem jutnak, 26 és így üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." 28 Az evangélium miatt tehát Isten ellenségei tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29 mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31 úgy ők is engedetlenek most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32 Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33 Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! 34 Mert „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadója? 35 Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" 36 Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Pál szeretné összebékíteni a zsidó- és pogánykeresztyéneket, és elvenni az utóbbiak kedvét az alaptalan dicsekvéstől. Akik a mai keresztyének közül már éveket vagy évtizedeket éltek hitben, szintén kísértésbe eshetnek, rosszallva mások Isten iránti engedetlenségét. Emlékezzünk arra, honnan jöttünk! Ne felejtsük el, hogy mi is messziről tértünk meg Istenhez! Istennek pedig minden teremtett ember fontos, és mindenkin kész megkönyörülni.

RÉ 450, MRÉ 356

„…akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt…” (3Mózes 25) 3Mózes 25

(9) „…akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt…” (3Mózes 25) Az embernek hat napon át kell dolgozni és azután pihenni. A földet is, amelyen éltek, hat éven át kellett megmunkálni, és azután a hetedik évben pihentetni.* Ezt követte a nagy örömünnep, a nagy elengedés éve. Minden hétszer hetedik évet követnie kellett egy olyan esztendőnek, amikor megszólalt a kürtszó, a kos szarva: ekkor a föld visszakerült eredeti tulajdonosához, jelezve, hogy a föld és minden javunk valójában Istené. Ilyenkor az elszegényedettek adósságát elengedték, az adós rabszolgákat pedig felszabadították. Isten belenyúl a vagyoni viszonyokba, egyensúlyban tartja a társadalmat, legalább Isten népe körében. Jézus Krisztus halála és feltámadása ennek a „nagy elengedésnek” a világgá kürtölése, visszajövetele pedig az abban való maradéktalan részesedés. Várjuk, hogy felharsanjon a kürt (1Korinthus 15,52), addig pedig az Ige üzenetének kürtje figyelmeztet bennünket nap, mint nap Isten tetteire és ígéreteire, hogy legyen erőnk és örömünk elengedni „adósságokat” másoknak, mert Isten mindent elengedett nekünk, a Krisztusban.

 

* Sem vetés, sem metszés, sem aratás, sem szüretelés nem volt megengedett a hetedik évben, ekkor csak a föld spontán termését fogyaszthatta el bárki, aki arra járt.