előző nap
következő nap

„...a nyomorúságban legyetek kitartók..." Róm 12,9–21

9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. 16 Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. 17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. 18 Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. 19 Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek" – így szól az Úr. 20 Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére". 21 Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.

„...a nyomorúságban legyetek kitartók..." (12). Ne add fel a nehéz helyzetekben sem, akár az élet terhei nehezednek rád, akár a hited miatt szenvedsz másoktól! „...az imádkozásban állhatatosak" legyünk, ne szűnjünk beszélgetni Istennel akkor sem, ha távol érezzük őt magunktól. A kitartásunkban a legtöbbet az segíthet, ha él bennünk a reménység, hogy Isten valami jót fog kihozni a nehézségünkből. Kérhetjük azt a lelki ajándékot az Úrtól, hogy tudjunk ebben a reménységben örvendezni.

RÉ 475, MRÉ 430

„Ha valaki különleges fogadalmat tesz…” (3Mózes 27) 3Mózes 27

(2) „Ha valaki különleges fogadalmat tesz…” (3Mózes 27) A meggondolatlan fogadalmakat pénzben meg lehetett váltani: a felajánlott jószágot, ingatlant, szántóföldet értékének ötödrészével megtoldva lehetett kiváltani. Amennyiben embert ajánlottak fel az Úrnak (1-8), azt mindig meg kellett váltani.* Mit jelent ma mindez? Ne tegyünk meggondolatlan fogadalmakat. Kimondott szavunk, fogadalmunk azonban nem lesz semmissé az Úr előtt, ám az elhamarkodott fogadalom kiváltható. Az Úr komolyan veszi a fogadalmat, minket is erre késztetve, miközben számol az ember gyengeségével. Embertársunk „bőrére” ne tegyünk fogadalmat, még az Úr ügyében sem, magunkat azonban odaáldozhatjuk Őneki (2Korinthus 8,5). Jézus Krisztus áldozata óta nem fogadalmak határozzák meg cselekvésünket, hanem a hála; Őáltala ugyanis minden a miénk, nem fogadkozni kell, hanem hálával meríthetünk a mennyei javakból.

 

* Az emberáldozat utálatos volt az Úr előtt, a templomi szolgálatot pedig csak a léviták végezhették, ezért a felajánlott embert mindig meg kellett váltani az Úr előtt. Jefte is megválthatta volna felajánlott leányát (Bírák 11,30-40).