előző nap
következő nap

„A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak" Róm 13,8–14

8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. 9 Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét", és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!" 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. 11 Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. 12 Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

„A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak" (10). A szeretetről való beszédünkben hajlamosak vagyunk költői túlzásokba esni. Pál mondandója ezen a helyen valósághű: igyekezz nem ártani a másiknak! Milyen igaza van! Sokszor különösebb ok nélkül, hétköznapi tetteinkben bántjuk meg egymást. Éljük úgy az életünket közösségeinkben, munkahelyünkön, mintha csak frissen vetett zöldségeskert sorai közt lépdelnénk vigyázva, hogy kárt ne tegyünk az életben!

RÉ 74, MRÉ 74

„…meddig…” (Zsoltárok 74) Zsoltárok 74

(10) „…meddig…” (Zsoltárok 74) Meddig Uram? (10) Ez most nem a szenvedő egyes ember, hanem a gyülekezet kérdése; Isten népe sóhajt fel így. Tudja, hogy megváltotta az Úr, de olyan sok még a nyomorúság. A „már igen és a még nem” feszültségében élünk. Sok még a szenvedés, de már körbe vesz bennünket Isten megoldást ajándékozó szeretete. Az egyes ember csak akkor jajonghat, ha előtte tudott a másikkal együtt, közösen szenvedni. Minden egyéni jajgatás rendkívül önzővé tesz, és csak magára tekint; ezért tilos a magam fájdalmán nyavalyogni. Isten egyen-egyenként számon tartja övéit, de ne gondold, hogy a te fájdalmad és sértettséged körül mozog az egész naprendszer (12-17), inkább vedd észre a másikat, azzal enyhül a te bajod is (1-2). Isten népe együtt sír, és Isten ügye miatt sír, a templom miatt sír. Akit az Úr háza miatti szeretet emészt (János 3,17), az krisztusi ember, annak minden egyéb bajai is megoldást, megváltást találnak (3-9).* Emlékezz Isten hatalmas tetteire, arra, hogy Ő soha nem dobja oda a gerlicét a vadaknak (19); de ha a gerlét fölzabálnák a vadak, az egyház merjen csak továbbra is gerlice maradni (19). Meddig? Krisztus visszajöveteléig.

 

* Vedd észre a másikat, vedd észre az Urat, azt, hogy Ő észrevette népét (18), benne téged is, a többi pedig ezekhez viszonyítva fontos csupán.