előző nap
következő nap

„...az Úréi vagyunk" Róm 14,1–12

1 A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. 2 Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. 3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt. 4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. 5 Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. 6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; 8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. 9 Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. 10 Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. 11 Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten." 12 Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek.

A mai fülnek természetesnek hat az, amiről Pál beszél: egy közösségen belül türelmesnek kell lennünk az eltérő élet- és hitgyakorlatokkal. Pál a segítségünkre siet. Először arra emlékeztet: Istené vagy, és az övé az a nagyon más másik is. „...az Úréi vagyunk" (8). Másrészt figyelmeztet: mindenki el fog számolni a maga életével! Nem kell félni hát a fejetlenségtől, mert tudjuk, ki a fő, és nem kell félni a szabadosságtól, mert van bírónk. Saját ítélkezésünktől kell tartanunk!

RÉ 455, MRÉ 480

„…amikor igazságot szolgáltatok…”(Zsoltárok 75) Zsoltárok 75

„…amikor igazságot szolgáltatok…”(Zsoltárok 75)* Isten csodálatos tette itt az ítéletét jelenti. Isten ítélete az Ő népe számára fontos ígéret. Ezért magasztalja a zsoltáros Isten ítéletét (2 és 10-11). Isten közelségét az Ő ítéletében lehet majd megtapasztalni (2). Az Úr ítéletében mutatja meg a maga mindenek-fölöttiségét, érvényesíti vitathatatlan igazságát, miközben népe számára az ítélet szeretete kiteljesedését jelenti. Isten ítélete megmutatja a világ időlegességét, hiszen a világ oszlopai szétmállanak (4). Nem lehet közülünk senki sem kérkedő, fennhéjázó, aki fölmagasztalást vár. Egyedül Isten az, aki fölmagasztalhat, de meg is alázhat (5-8). Ne emberektől várjunk elismerést!** Isten ítélete az Ő üdvözítő valóságának maradéktalan megjelenése, emellett pedig minden más eltörpül. Boldog, aki az üdvösséges „vég” felől tudja szemlélni a világot, életét, egyházát, népét.*** Jézus Krisztus mondta: még egy kis idő, és eljövök (János 16,16). Mi pedig teljesen berendezkedtünk itt, és hangunk is evilági, pedig kevés az idő, ezért a lényeget kell hirdetni, Isten közelségét, ítéletét, ítéletében kegyelmét.

 

* Isten ítéletét más összefüggésben mutatja be ez a zsoltár, mint ahogy azt a magunk elgondolása szerint értelmeznénk. Az Úr hatalmas tettekben cselekedett népéért, megváltó szeretetével kihozta őket a fogság házából. Most azonban kijelenti, kicsoda Ő, aki hamarosan, az általa rendelt időben, eljön ítéletet tartani (3).

** Az ítéletet képben is szemlélteti a zsoltár, mámorító italhoz hasonlítja, amelyet az utolsó cseppig ki kell majd inni. Először jól esik, aztán egyre keserűbb lesz, pedig az utolsó cseppig ki kell inni a serleget. Jézus Krisztus kiitta helyettünk az ítélet serlegét, hogy mi az üdvösség serlegét emelhessük szánkhoz.

*** Döbbenetes, hogy az egyház is mennyire belesüpped az itteni ügyekbe, építkezések, intézmények, pénzügyek, határozatok; szinte nem is látjuk a lényeget, az eljövendő ítélet számunkra kedvező ígéretét.