előző nap
következő nap

„...irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba" 2Kor 1,23–2,4

1,23 Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben. 2,1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? 3 Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.

„...irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba" (23). Feszültség terhelte Pál és a korinthusiak kapcsolatát, ezért is rosszallták, hogy késlekedik. Pál azonban megerősíti, hogy nem azért nem jött még, hogy magát kímélje, hanem azért, hogy a gyülekezetben lévő fájdalmakat ne növelje. Olykor aktivitásunk, máskor visszafogottságunk munkálja a megbékélést. A lényeg, hogy mindkettő a másik javát és ne a mi kényelmünket szolgálja.

RÉ 210, MRÉ 347

„Istenünk újíts meg bennünket!” (Zsoltárok 80) Zsoltárok 80

(4) „Istenünk újíts meg bennünket!” (Zsoltárok 80)* A szétszakított nép, a tizenkét törzs egységéért könyörög ez a zsoltár (2-4), amely az egyház könyörgése is lehet. Most, amikor a Krisztus evangéliumának együttes, hiteles, szentlelkes képviseletére lenne szükség, különösképpen érezzük, hogy mekkora nyomorúság a szétszakadozottság. Ne csak a felekezetek közötti daraboltságra gondoljunk, hanem arra, hogy akár egy felekezeten belül is hányféle kegyességi irányzat küzd egymással, miközben régi és új, valamint megújulási szándékok kielégíthetetlen özöne feszül egymásnak; - és nem tudunk egymásra találni. Pedig Krisztus teste egy. Félre kell tenni az „én”-t, legyen az bármilyen igaz kegyesség, buzgó lelkiség, tiszta forrású megújító szándék, igei írásértés! Ha szaggatunk, akkor az „én”-t szolgáljuk és nem az Urat. Így az egyház nem töltheti be maradéktalanul küldetését. Könyörülj Urunk, újíts meg! Add megértenünk, hogy a megújulás többnyire nem „váltás”. A házasságunkon sem úgy újítunk, hogy váltunk. A megújulás együttes feltekintés arra a férfira, akit Megváltóként küldtél (18). Kálvin utolsó szava az volt a genfieknek, hogy minden úgy jó, ahogy van, semmin se változtassanak.

 

* Ez a zsoltár panaszkodik arról, hogy Isten idegeneket engedett be szőlőjébe: az ellenség nyomorgatja Isten népét (5-17). A zsoltár szabadításért könyörög (8). Mégis, a fő témája más ennek a zsoltárnak: Isten népének egységéért emeli fel szavát.