„Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok" 2Kor 2,5–17
5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. 6 Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá. 7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10 Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. 12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, 13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába. 14 De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: 16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban.
„Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok" (10). Még a legszemélyesebb bűn is antiszociális, az egész közösséget sértő. A Pált ért sérelem az egész gyülekezetet sérti, s ez így van ma is egy gyülekezet és vezetője között. A fegyelmezés helyénvaló, s ha valós a bűnbánat, a gyülekezet megbocsát. A sértett pedig akkor és azért békül meg, amikor látja a gyülekezet gyógyulását. E gyógyulás fontossága megelőzi az ő személyes fájdalmát.
RÉ 208, MRÉ 312
„Vigadjatok…ujjongjatok…” (Zsoltárok 81) Zsoltárok 81
(2) „Vigadjatok…ujjongjatok…” (Zsoltárok 81) A zsoltárt a lombsátrak ünnepén énekelték. Isten elé állt a nép. Isten előtt örömöt kapunk (2-6), hogy ezt az örömöt adjuk tovább. Isten népének ugyanis van oka örülni, mert az Úr megszabadította őket (7-11). Valójában nincs más örömhír, csak ez, hiszen annyiféle szolgaságban, megkötözöttségben szenvedünk. Jézus Krisztusban méltó szabadítás adatott nekünk, olyan, amilyenre valójában szükségünk van. Ezért örülhetünk. Ez az öröm: ujjongás és vígasság (2). Ez az öröm: ujjongás, hiszen az életet komolyan kell venni, de nem kell „halálosan komolyan” venni, mert örök életünk van. Ez az öröm: vígasság, úgy, mint a lakodalomban, vagyis letehetünk terheket, elengedhetünk dolgokat (7), mert megszabadított emberek vagyunk. Úgy zengjen számunkra az evangélium, mintha ismeretlen beszédet hallanánk (6), azaz soha ne tudjunk ráunni, soha ne tudjuk megszokni, hanem mindig örömre hangoljon bennünket Isten szava, amely Isten Igéjének való engedelmességben ölt testet (12-17).