előző nap
következő nap

„De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel" 2Kor 3

1 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2 A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. 3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. 4 Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

„De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel" (16). A lelki vakságot egyedül Jézus tudja meggyógyítani. Az ószövetségi törvényt és a prófétákat is Jézus Krisztus szeretete és áldozata felől lehet megérteni. Amire figyelünk, annak hatalma van rajtunk. Ha Krisztusra figyelünk, az ő hatalmával értjük meg az Isten akaratát. Így már nem a vallás megkötöző betűjét látjuk a törvényben, hanem a Lélek felszabadító hatalmát. 

RÉ 463, MRÉ 250

„Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek…” (Zsoltárok 82) Zsoltárok 82

(8) „Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek…” (Zsoltárok 82)* Az élő Isten igazságos jelenlétéért fohászkodik ez a zsoltár (8).** Isten Igéje világosan kijelent, rámutat a leplezetlen valóságra, és vitának helye nincs. Isten ítélete egyaránt érinti a mennyei lényeket (1-2), a gazdagokat és a szegényeket (3-4), a főembereket és a közembereket (7). Isten ítélete nem téved: ha ezt elfogadjuk, és könyörgő engedelmességben Őrá tekintünk, akkor nem ítélete, hanem kegyelme érvényesül rajtunk. Aki Krisztusban van, ebben a kegyelemben van. Egy ismerősöm vásárolt egy papagájt, amely különböző kifejezéseket, szavakat képes volt megtanulni. Ez a papagáj ott őrködött a bejárat előtt és minden ajtóhoz közeledőre mondott valamit: buta, nagyképű, képmutató, és egyéb ide nem illő kifejezéseket is. Itt a papagáj azt mondta el, amit a házigazda talán nem mert némely belépő szemébe mondani. Isten a szemünkbe mondja, milyenek vagyunk, és Ő ebben nem téved, úgy, mint mi. Ítélete azonban kegyelem, hogy megváltozzunk.

 

* A legnagyobb kérdések, és arra adott világos válaszok sűrűsödnek ebben a zsoltárban. Isten és istenek, emberi sorsok, a szegénység és gazdagság problémája, az egész világ sorsa és lehetősége ott rejtőzik ebben az ihletett költeményben, mint Isten Igéjében.

Ravasz László szerint a politeizmus, sokistenhit gondolata még maradékában fellelhető ebben a zsoltárban. A zsoltár arra a nagy kérdésre keresi a választ, hogy az egyetlen, igaz Isten hatalma (szuverenitása), másfelől a világban valóságosan létező rossz, igazságtalanság hogyan egyeztethető össze (teodicea kérdése). Ha rosszul megy a világ sorsa, azért a mennyei államtanács, az égi közigazgatás a felelős, de sohasem az egyetlen élő Isten, akihez mindig lehet fellebbezni, mert Ő a hamis ítéletet előbb-utóbb megváltoztatja. Azóta tudjuk, hogy ezek az istenek nem létező, hamis istenek (bálványok), vagy legfeljebb teremtett mennyei lények, akiknek egyetlen feladatuk lehet, akárcsak az embernek: engedelmeskedni az Úrnak, egyébként mindnyájukra halál vár, legyen az mennyei lény, főember, vagy közember (6-7).

** Ez a könyörgés Jézus Krisztusban, Isten igazságos és irgalmas szeretetében lett meghallgatottá, azért, hogy üdvösségünk legyen, e földön pedig Isten dicsőségére élhessünk, engedve az egyetlen élő Istennek, nemet mondva a gonosznak, meglátva és megmentve a szegényt és minden szűkölködőt. Minden ezzel ellenkező magatartás a föld fundamentumát alapjaiban inogtatja meg (5). Pont ebben vagyunk most.