„...ő gyújtott világosságot szívünkben..." 2Kor 4,1–6
„...ő gyújtott világosságot szívünkben..." (6). Pál és az Úr igaz szolgái tartózkodnak a homályos vallási praktikáktól. Hirdetik az evangéliumot, mert Krisztus világítja meg azt a hívők szívében. Így újulunk meg, mert az a hatalom munkálkodik bennünk, aki a káosz sötétségéből a kozmosz világosságát hívta elő. Ezt élte át Saul/Pál a damaszkuszi úton, és ilyen „pálfordulást" élünk át, amikor sötét kételyeinkből a hit világosságába lépünk.
RÉ 172, MRÉ 162
„…háborognak ellenségeid…” (Zsoltárok 83) Zsoltárok 83
(3) „…háborognak ellenségeid…” (Zsoltárok 83) Isten népét körülveszi az ellenség, ezért a nép együtt kiált az Úrhoz (2-6). Az ellenség felsorolása után (7-9) következik a megsemmisítést kérő átok, hozzá a Bírák könyvéből vett történelmi mintákkal (10-13). Ezután természeti képekkel szemlélteti a zsoltár az ellenség pusztulását: legyenek olyanok, mint a porfelhő, a szemét, a kitépett ördögszekér, mint a leégett erdő, mint a föld trágyája (14-16). Az átok lényege: szégyenüljön meg az ellenség, borítsa gyalázat arcukat (17-18). A végső cél azonban nem az ellenség pusztulása, hanem az ellenség megtéréséért való könyörgés (19). Emberi gondolataink a zsoltár minden szakaszán kérdéseket tennének fel. Pedig most nem kérdezni kell, hanem Isten Igéjének igazat adni kell, mert bizony Isten ellenségei halálos oldalon állnak; - de Isten kegyelméből megtérhetnek. Vigyázzunk, nehogy elbizakodjunk, mint Isten népe; ugyanakkor erősítsen meg a bizonyosság, hogy Isten szeretetétől senki és semmi el nem szakíthat bennünket (Róma 8,38-39). Jó oldalon állunk!