„...tegyük teljessé a mi megszentelődésünket" 2Kor 7,1–7
„...tegyük teljessé a mi megszentelődésünket" (1). Isten viszi végbe megszentelésünket, de nekünk is van „tennivalónk" abban, hogy „szentek" lehessünk. 1. Bizalommal tegyük le egész életünket Atyánk kezébe. 2. Vállaljuk, hogy mindenben Isten akaratát igyekszünk betölteni. 3. Bátran valljuk reménységünket arról, hogy a világban és személyes életünkben nem a gonosz, a szenvedés és a halál, hanem Isten megváltó szeretete diadalmaskodik.
RÉ 229, MRÉ 372
„...hűség jár előtted.” (Zsoltárok 89,1-19) Zsoltárok 89,1-19
(15) „...hűség jár előtted.” (Zsoltárok 89,1-19) Isten hűsége boldoggá teszi az Ő népét; ez ennek a zsoltárnak egyik nagy témája. Az egyház és annak minden tagja, csakis boldog lehet, minden körülmények között, soha nem panaszkodhat. Tényleg, azok vagyunk? Isten hűsége eltörli népe hűtlenségét, hűségessé teszi őket; ez azt jelenti, hogy megelégedett emberekké tesz bennünket. Minden hűtlenség forrása az elégedetlenség, az a lelkület, hogy mindig új kell, jobb kell, több kell, ebből pedig fárasztó túlbuzgóság, irigység, viszály fakad. Isten szeretetének foglalata az Ő hűsége. Aki Jézus Krisztusban van, mint gyökér a talajban, mint hal a vízben, az olyan ember hűséges (1Korinthus 1,9), megelégedett (2Timóteus 6,6), látja, mennyi mindene van (2Korinthus 4,15). Az ilyen embernek békessége van; és éppen ez az állapota teszi őt késszé arra, hogy változtasson, Isten eszközeként azon, ami valóban nem jó.