előző nap
következő nap

„...az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre..." 2Kor 7,8–16

8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, 9 de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 10 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy ártatlanok vagytok az ügyben. 12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely Isten színe előtt van bennetek irántunk. 13 Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 14 Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 15 Ő még jobb szívvel gondol rátok, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és remegve fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

„...az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre..." (10). Minden embernek van megbánni való tette vagy mulasztása. Csak egy olyan esemény van az emberi életben, amit soha sem kell megbánni: ha megtérünk Megváltó Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, és elfogadjuk, hogy a mi bűneink ítéletét is elszenvedve bűnbocsánatot és új életet szerzett számunkra.

RÉ 378, MRÉ 410

„…szövetségem állandó lesz…” (Zsoltárok 89,20-38) Zsoltárok 89,20-38

(29) „…szövetségem állandó lesz…” (Zsoltárok 89,20-38) Isten hűsége megelégedetté tesz, hangsúlyoztuk tegnap. A 89. zsoltár fontos gondolatát hadd szemléltessem a mai magyarázatban. Hrabal tömör kisregénye a Sörgyári capriccio.* A könyvben olvasunk egy jelenetet, amikor a főszereplő asszony, egy gyönyörű nő, a sörgyár hátsó, elhagyatott részében, egy fakádban fürdik. A kisregényből készült film is ihletetten képezte le ezt a jelenetet. A főhősnő, miközben fürdik, a következőket olvassuk: Jó érzés volt, ahogy átjárt a forró víz, testemet, lelkemet üdítette, közben kicsomagoltam minden abroszt, amibe eddig az életemet rejtettem, átgondoltam eddigi éveimet, és belegondoltam abba, hogy idáig jutottam életem során, eddig a fakádig (mondhatnánk, nagy karrier); de én itt boldog vagyok. – Isten szövetségi hűsége olyan bizonyosság, amely úgy tesz boldoggá, hogy minden körülmények között az Ő dicsőségére élhetünk, elégedetten. Aki elégedett, az kaphat többet is.

 

* A kisregény annyi mindent elmond életről, történelemről, emberi sorsokról, a 19. és 20. század fordulóján, amikor végérvényesen elkezdődött a „modern” kor. Gyönyörűségesen megírt kisregény ez, aminek evangéliumi üzenete is van.