előző nap
következő nap

„Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket..." 2Kor 11,1–15

1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! 2 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. 4 Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. 5 Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. 6 Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. 7 Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? 8 Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 9 Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. 10 Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. 11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! 12 De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. 13 Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. 14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

„Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket..." (2). Pál apostolnak le kellett lepleznie a „más evangéliumot" hirdető tévtanítókat, de minden intő, feddő szava féltő szeretetéből eredt. A Krisztus megváltó művéről szóló evangélium mellett nincs más jó hír, ehhez kell ragaszkodnunk akkor is, amikor a tévtanítók megpróbálják kiadni magukat az igazság szolgáinak (13–15). Krisztus kegyelme jó hírét befogadva állhatunk majd egykor „tiszta szűzként" Krisztus elé (2). 

RÉ 200, MRÉ 172

„Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa az Úr színe elé.” (4Mózes 5) 4Mózes 5

(16) „Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa az Úr színe elé.” (4Mózes 5) Isten védi a házasságot, megköveteli a hűséget (11). Miért csak a feleség eltévelyedésének lehetőségéről beszél az Ige. Nem csupán arról van itt szó, hogy egy „férfijogú” társadalom megfogalmazása ez. Isten Igéje itt arra mutat rá, hogy a nők viselkedése nyithatja meg mindig a kaput az eltévelyedésre, akár érzelmileg, akár a konkrét házasságtörésre. A nő Istentől kapott felelőssége, hogy férjének akarjon tetszeni, és ne viselkedjen kihívóan senki mással, ha pedig bárki közeledni akarna felé, azonnal jelezze a riasztó távolságtartást. Nagyon rideg gondolatok ezek? Vegyük tudomásul, Isten nagy mélységektől véd, nemcsak minket, hanem családunk valahány tagját.* Az „átokhozó víz” (24), amellyel kiderítették a hűséget, vagy a hűtlenséget, korabeli szokás; de a lényeg, Isten színe előtt történt, ez a döntő, hirdetve, hogy tisztázni kell a dolgokat, a házasságban különösen, tisztázni és rendezni. Erre pedig csak az Úr színe előtt van esély (16). Ma már magunk döntjük el a dolgokat, éppen ezért nem tisztázódnak és rendeződnek dolgaink, hanem sorvadnak és megbuknak házasságaink. Persze nagy baj az is, amikor a házasságban ugyan nem merünk félrelépni, de paráználkodunk máshol, az élet ezer területén. Mennyi kielégíthetetlen, és mindig újat akaró ember nyüzsög ezen a világon! Urunk, adj hűséget, de tégy hűség forrásává bennünket azzal, hogy mi, hitben járók, nem leszünk féltékennyé, még okkal sem!

 

* Ahol nagy a veszély, ott nem lehet szép szavakkal érvelni és kérlelni. Az óvatlan gyereket vagy azonnal elrántom a közeledő autó elől, amely elé kirohant, még ha beletörik is a karja, vagy ott tapossák agyon.