előző nap
következő nap

„... gyengeségeimmel fogok dicsekedni" 2Kor 11,16–33

16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: 20 mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. 21 Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 23 Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24 Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, 25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 29 Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? 30 Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. 33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.

„Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni" (30). Pál apostol Krisztus igehirdetőjeként sok üldöztetést szenvedett el, ráadásul még a korinthusiak között is volt, aki kétségbe vonta apostolságát. Ő az üldöztetéseit is az igazi apostolság jeleinek tekintette, mert tudta, hogy erőtlenségében megjelent Krisztus ereje. Egyedül Istené a dicsőség mindenért, amit szolgálatában elvégezhetünk!

RÉ 397, MRÉ 419

„tartózkodjék bortól és részegítő italtól…” (4Mózes 6) 4Mózes 6

(3) „tartózkodjék bortól és részegítő italtól…” (4Mózes 6) Aki odaszentelte magát az Úrnak, annak le kellett mondania arról, hogy részegítő italt igyon (3), de még a szőlő termését sem ehette meg (4), ami jelzi azt, hogy minden olyanról le kellett mondania, ami részegített, szó szerinti, vagy átvitt értelemben. Teljes józanságra van szüksége annak, aki az Úr ügyében jár. Ez a követelmény kizár mindenfajta érzelmi és élmény-keresztyénséget is. - Aki az Úrnak szentelte magát, az mindenét és minden idejét az Úrnak áldozta, olyannyira, hogy még hajának és szőrzetének ápolásával sem időzött (5), vagyis nem önmagával foglalkozott. Bizony kizárja az Istennek szánt élet azt, hogy az ember önmagát építse, szépítse, élvezze, megvalósítsa.* - Ugyanakkor vegyük komolyan, hogy a názír fogadalom egy-egy ideig tartott (5), azaz egyszer letelt a koncentrált odaszánás ideje (8), azután lehetett inni, borotválkozni, önmagunkkal foglalkozni (18-19); mert csak józanul, sterilen, élmények és érzelmek nélkül, állandóan lemondva létezni, mindig másokat szolgálni csak „elméletben” lehet folytonosan. Az ilyen élet megbetegít. Kell élni önmagunknak is, örülni, enni és inni, megbódulni, magunkkal bíbelődni, hogy újból képesek legyünk odaszánni magunkat az Úrnak és másoknak.


* - Az Úrnak szentelt ember tisztán tartotta magát (6-7). A tisztátalanság nem ott kezdődik, hogy fürdünk-e, vagy sem, fésülködünk-e, vagy sem, hanem ott, hogy az ember halott dolgokat érint, markolász, miközben az Úr eleven ajándékaival akar elhalmozni bennünket, azaz üdvösséggel akar megszilárdítani minket.

- Az Úr megőriz, megvilágosít, megkönyörül, hozzánk fordul és alapvetően megfordítja életünket; vagyis kimozdít a holtpontról, ez az üdvösséges megtisztulás tapasztalata, Isten áldása (24-26).

- Aki ezt átélte, az tudja az életét odaszentelni az Úrnak, mert már előre mindent megkapott az Úrtól, így nem nehéz lemondania.