előző nap
következő nap

„...sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük..." Ef 3,14–21

14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15 akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: 16 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; 17 hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19 és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. 20 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21 azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

„Aki pedig mindent megtehet, sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük..." (20). Imaéletünk egyik legnagyobb akadálya, hogy nem hiszünk eléggé Isten hatalmában. Pedig igénk szerint neki nemcsak arra van hatalma, amit mi félve ki merünk mondani előtte, hanem mindarra, amiről még csak álmodni sem mernénk: olyan fordulatokat, áldásokat készít az Úr az életünkben, amelyekre soha nem gondoltunk volna. Merjünk gyermeki bizalommal kérni, nem mérlegelve az emberi lehetőségeket!

RÉ 266, MRÉ 358

„…megtudjátok, mi az, ha ellenkeztek velem…” (4Mózes 14) 4Mózes 14

(34) „…megtudjátok, mi az, ha ellenkeztek velem…” (4Mózes 14) A nép fél, jajveszékel, hergelik egymást, szidják vezetőiket: az Ígéret Földje bizonytalan, Egyiptom nehéz, de biztos volt, menjünk vissza a régibe, vissza Egyiptomba (4). Olyan ez, mint amikor Jézus tanítványai vissza akartak menni halászni (János 21,1). – Józsué és Káleb azonban szót kérnek! Vannak olyanok, akik ilyen helyzetben felállnak és szólnak, védelmükbe veszik az Isten ígéretét, szavát (5-9), pünkösdi bátorság ez. – Mózes azonban ennél is többet tesz, nem szól, nem vitatkozik, hanem könyörög a népért, noha jogos lenne az Úr haragja, bocsásson meg az engedetlen népének és ne vonja meg tőlük áldó jelenlétét (10-19). – Gyönyörű a fokozás, mert végül az Úr is megszólal (20-38): van bocsánat, ennek a népnek is, de az engedetlenség büntetését el kell hordozni ennek a nemzedéknek, mert ők nem, csak a gyermekeik mehetnek be az Ígéret Földjére. Bizony, adatik bocsánat, de amit ebben a világban elrontottunk, ellenkezve Istennel (34), annak következményeit ebben a világban hordoznunk kell.*

 

* Akik ennek ellenére vakmerő gyorsasággal szeretnék jóvá tenni azt, amit engedetlenségük, ebben a világban már végleg elrontott, azok csúfos vereséget szenvednek (39-45).