előző nap
következő nap

„...hogy többé ne legyünk kiskorúak..." Ef 4,1–16

1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, 2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, 3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. 4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: 5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. 7 A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. 8 Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek." 9 Az pedig, hogy „felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. 10 Aki leszállt, az „fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. 11 És ő „adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, 12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, 13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, 14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; 15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, 16 akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.

„...hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak..." (14). Európa hitbeli válságával egy időben tanúi lehetünk a legkülönfélébb vallási hiedelmek burjánzásának. A gyökereiket vesztett magyar emberek is nevetséges naivitással fogadják be a számukra sem kulturálisan, sem intellektuálisan nem megfelelő tanításokat. Tavaly ünnepeltük a Heidelbergi Káté 450. évfordulóját, amelyre új fordítás is készült: vegyük kézbe, tanuljuk, és növekedjünk a református hit megismerésében!

RÉ 240, MRÉ 402

„Amikor bementek arra a földre…” (4Mózes 15) 4Mózes 15

(2) „Amikor bementek arra a földre…” (4Mózes 15)* A földi élet értelmének egyetlen forrása az a bizonyosság, hogy életünk jövője ilyen ígéretes: zavartalan önátadás, minden bűnös sodrástól való megtisztulás, és Isten gyönyörűséges és boldog rendjéhez való szabad igazodás. Ez a jövő már a miénk, a Jézus Krisztusban. Isten olyan bizonyossággal ígéri az Ő országába való bemenetelt, mint már megtörtént valóságot. Olyan ez, mint amikor egy csónakban evezünk, háttal a jövőnek, mert a jövő már mögöttünk van, és előre tekintünk a múltba. Isten hatalmas tetteire, Jézus Krisztusra tekintve, a jövő már mögöttünk van, garantáltan a miénk! A főpap ruhájának bojtjai is ezt a szent emlékeztetést szolgálták (37-41).

 

* Az itt olvasható rendelkezések, akkor tarthatók be maradéktalanul, amikor már bement Isten népe arra a földre, amelyet az Úr ígért nekik. Akkor zavartalanul, örömmel mutatják majd be áldozataikat, a hozzájuk tartozó jövevényekkel együtt (1-21), nem követnek el szándékos bűnöket, nem tűrik meg azt maguk között, de bocsánatot kérnek a nem szándékosan elkövetett közösségi és egyéni bűnökért (22-36). Megfontolandó, hogy a nyomorúságosan ellentmondásos világban közösségek, népek is elkövethetnek nem szándékos bűnöket; amikor az eredmény láttán szörnyülködünk el, hát hogyan történhetett meg mindez, hogyan juthattunk idáig? Ott, az Ígéret Földjén élve mindig az Isten rendjét és az ember javát szolgáló parancsokhoz igazodik majd a nép, és éppen ebben az igazodásban teljesedik majd ki a nép szabadsága, és bármi történik is velük, minden az Isten hatalmas tetteire emlékezteti őket, mint a főpap ruhájának bojtjai is ezt a szent emlékeztetést szolgálták (37-41).