előző nap
következő nap

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt..." Fil 2,1–11

1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8 megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt..." (5). Jézus meghalt helyettünk, hogy mi ne kerüljünk Isten jogos ítélete alá. „Magára vette szennyes ruhánkat, megbékítette Istent, Atyánkat" – énekeljük. De hisszük-e igazán? Nyelvünk vallja, hogy Jézus Krisztus életünk Ura? (11). Ha igen, akkor megváltozik gondolkodásunk, beszédünk, tetteink belső indítéka. Így egész életünket Krisztus indulata járhatja át.

RÉ 286, MRÉ 379

„…Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat…” (4Mózes 21,1-9) 4Mózes 21,1-9

(3) „…Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat…”(4Mózes 21,1-9) A kánaáni városok lakói között voltak olyanok, akiket az Úr Izráel kezébe adott, és akiket ők mindenestül kiirtottak, hogy nekik szabad útjuk legyen tovább (1-3). De az út nem lett szabaddá. Mások értünk való áldozata által megtörténhet, hogy saját előremenetelünk szabaddá lesz, de mások kiirtása által soha. Átokká lesz ez rajtuk. A választott nép sokáig kevergett, szerte a pusztában, visszafelé haladt (10-19).* Közben elfogyott a nép türelme, mert a türelem hamar elfogy, főleg ha nincs kenyér és víz. A nép türelme azonban annyira elfogyott, hogy hitvány eledelnek nevezték azt a mannát, amelyben az Úr megmutatta segítségét (4-5). Ekkor az Úr megelégelte népe megátalkodottságát, mérges kígyókat bocsátott rájuk. Mózes könyörögött népéért. Ekkor „látható eszköz” segített megkapaszkodni.** Azt parancsolta az Úr, hogy Mózes készítsen egy rézkígyót; erre feltekintve, megmenekülnek. A nagy bajban kell a látható segítség, ami kimozdít a holtpontról. Az élettelen eszköz, mint itt ez a rézkígyó, soha nem lehet vallásos tisztelet tárgya. A valóságos segítséget az Úr adja. De vannak olyan mélységek, amikor látható, megragadható segítség nélkül beleveszünk a halálos marásokba.

 

* Izráel népe mindenütt Edóm országába ütközött, akik nem engedték át őket saját portájukon, az Ígéret Földje felé.

** …hogy kivezessen a pánikból, és segítsen felfelé tekinteni.