„...neked is, nekem is hasznos" Filem 8–25
A megszökött és megtért Onézimosz „...neked is, nekem is hasznos" (11). Határozott kontúrok nélküli világban gyakori a dolgok összemosása, a mellébeszélés. Pál konkrét és alázatos kérése példaértékű számunkra. Nála nincs „kistestvér" vagy „nagytestvér"; a testvér Krisztusban valódi szolgatárs. Mellé és nem mögé állni, mellette kiállni, érte tollat ragadni nemcsak lehetőség, hanem kötelesség. Tekintsünk mi is így gyülekezetünkben szolgatársainkra!
RÉ 460, MRÉ 296
„Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez…” (4Mózes 27) 4Mózes 27
(13) „Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez…” (4Mózes 27) Eddig jutottunk. Mózes az Ígéret földjének határáig juthatott. Ő sem volt tökéletes, mert voltak életében olyan pillanatok, amikor elbízta magát, s magának tulajdonította az Istentől kapott erőt és dicsőséget (14). Ezért Isten nem engedte be őt az Ígéret Földjére, csak egy hegyről tekinthette meg azt a földet, majd elődeihez került, azaz meghalt (12-13). - Mózes, bűnei miatt, csak eddig jutott, de ki kell mondani, hogy Mózes, Isten akaratából mégis messze jutott, el egészen az Ígéret Földje határáig, azaz elvégezte azt a küldetést, amit Isten rábízott. Tehát nem az a lényeg, hogy látványosan meddig jutunk, ez ugyanis nagyon viszonylagos, mindig van messzebb és még messzebb; hanem az a lényeg, hogy Isten, bűneink visszahúzó ereje ellenére is elvégzi általunk, tervének azt a részét, amit ránk bízott. Övéinek életében ez biztosan így van. - Mózes tehát eddig jutott, de az öröklétig jutott, elődeihez került, akik szintén Isten emberei voltak; vagyis minden nyomorúságuk ellenére hitben jártak, Isten választottai voltak. Az újszövetségi üzenet hangsúlyozza, hogy csak légy Isten engedelmes gyermeke, s nem az számít, hogy meddig jutsz, hanem, hogy Krisztusban az öröklétig jutsz.*
* Azt is jó látni, hogy Isten gondoskodik a folytatásról: Isten ügyének patakja halad tovább, egészen a tengerig; ágak, ez meg az, elakadhatnak útközben, de a patak rendületlenül halad a beteljesedés felé. Isten Józsuét választotta ki Mózes utódjául (18-22), tehát Isten ügye zavartalanul folytatódik, Isten ügyének eszközei pedig egy ideig vehetnek részt ebben, valameddig jutnak, de Isten kegyelméből, hűtlenségük ellenére is, az öröklétig jutnak.
Van még ebben a fejezetben egy nagyon fontos szakasz, amely ide kapcsolódik. Isten még úgy is gondoskodik ügyének folytatásáról, hogy egy akkori, férfi jogú társadalomban a nőket, leányokat is felhasználta ügyének továbbvitelében. Íme, itt egy fontos igei igazolás erre, amikor Manassé utódainak nem voltak fiai, ezért megengedhetővé vált az örökösödés leány-ágon (1-11). Nem mi szabjuk meg, okos teológusként, egy-egy Igét kiemelve, hogy Isten kiket használ fel arra nézve, hogy ügyét folytassa, kiteljesítse, révbe vigye. Ezt megnyugtató tudni, mindenkor!