(3) „Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak naponta…” (4Mózes 28,1-15) Isten népe ott állt az Ígéret Földjének határán. Útban vannak, a feltételek nem állandóak, sok veszély veszi körül őket, sok a gondjuk, minden bizonytalan; éppen ezért szükséges, hogy az istentisztelet rendszeres legyen. Ebben a helyzetben az Istennel való rendszeres találkozásuk az, amely a szűkös feltételek között is biztosítja a gazdagodást, a bizonytalanságban is a bizonyosságot. Ezek a rendelkezések, a rendszeres kegyesség fontosságát hangsúlyozzák, minden körülmények között, jóban és nehéz napokon egyaránt, azért, hogy a jóban el ne bízzuk magunkat, a nehéz napokon pedig kétségbe ne essünk. A 28. és a 29. fejezetek ezért áttekinthetően felsorolnak minden áldozati cselekményt. Ezek élén állnak a mindennap bemutatott égő áldozatok, valamint az ehhez kapcsolódó étel- és italáldozatok,* majd az ünnepi áldozatok folytatják a sort. Rendszeres kegyesség a hétköznapokban és az ünnepnapokon is jelen van életünkben; hullámhegyen és hullámvölgyben egyaránt láttatja velünk a túlpartot.

* Az áldozati cselekmények felsorolásának élén állnak a mindennap bemutatott égő áldozatok, valamint az ehhez kapcsolódó étel- és italáldozatok, amelyeket a nyugalom napján, és az újholdkor rendszeresen bemutatott áldozatok felsorolása követ. A régi holdnaptár szerint az újhold és a hónap kezdete mindig egybeesett. Itt tehát arról van szó, hogy rendszeresen, naponta, hetente, havonta milyen áldozatokat kellett bemutatni, amelyeket követnek majd az évenkénti ünnepeken bemutatott áldozatok. Rendszeres kegyesség a hétköznapokban, az ünnepnapokon is jelen van életünkben; hullámhegyen és hullámvölgyben egyaránt láttatja velünk a túlpartot.