előző nap
következő nap

„Ülj az én jobbomra..." Zsid 1,5–14

5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged", majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz"? 6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!" 7 És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává", 8 de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. 9 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé." 10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, 12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha." 13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem"? 14 Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.

Milyen hatalma van Jézus Krisztusnak? Erre a kérdésre kaphatunk feleletet. „Ülj az én jobbomra..." (13) – idézi fel a szentíró a 110. zsoltárt. Így Krisztust Isten valóban Fiának ismerte el, magához vette, és uralkodóvá tette ég és föld felett. „...hatalmának ezzel az erejével... jobbjára ültette..., feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál..." (Ef 1,19–21). 

RÉ 110, MRÉ 110

„…ennek a hónapnak a 15. napján van az ünnep…” (4Mózes 28,16-31) 4Mózes 28,16-31

(17) „…ennek a hónapnak a 15. napján van az ünnep…” (4Mózes 28,16-31) A napi, heti, havi áldozatok leírása után következik az ünnepi áldozatok felsorolása. - A páska áldozat, a zsidó húsvét, amelyet egy héten át ünnepeltek, emlékezve arra, hogy Isten kihozta a népét a szolgaság házából, Egyiptomból. - Ezt követte a hetek ünnepe, ez tulajdonképpen a zsidó pünkösd, amely az első termés bemutatásához kapcsolódott. - Ezekre az ünnepekre jellemző, hogy visszatekintettek Isten hatalmas tetteire, erre mindig együtt emlékeztek, az Isten színe előtt, áldozatok bemutatásával, és ez alatt az idő alatt semmiféle munkát nem végeztek. Az áldozatok bemutatásához mindig közös étkezés kapcsolódott, amely kifejezte az örök élet nagy vacsoráját, ahogy ezt Jézus Krisztus tanította (Lukács 14,15). - A páska ünnep elsősorban Isten szabadító tetteiért adott hálát: azt hangsúlyozta, hogy megváltó Urunk van. Isten ezt húsvétkor, Jézus Krisztus feltámadásában meg is mutatta. - A hetek ünnepe pedig a mindennapi életben megtapasztalt isteni kegyelemért adott hálát: az ételért, az italáért, a mindennapi erőért, a vezetésért. Valójában, pünkösdkor Isten Lelke azért adatott nekünk, hogy a mindennapokban is megtapasztaljuk a feltámadott Jézus Krisztus segítségét, erőben, szeretetben, józanságban (2Timótheus 1,7), mindaddig, amíg vissza nem jön.