(2) „Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon…” (4Mózes 31) A BOSSZÚÁLLÁS nem az Isten Lelkétől való, soha, semmikor. Ez Jézus Krisztus szavainak egyik fontos üzenete. Az sajnos előfordul, hogy gyilkos indulatainkban az Istennel is takarózunk; de ez nem ment fel bennünket, akik már ismerhetjük a Jézus Krisztusban adott teljes kijelentést. Nem ment fel semmiféle magyarázkodás itt sem: miszerint, ha Izráel a kellő időben nem határozott, akkor a midianiták irtják ki őket.* Nagy kérdés, hogy merészelhetjük-e ezt a szakaszt Krisztus felől értelmezni, és hogyan tegyük azt? Ki merjük-e mondani, hogy Izráel még érvelhetett így, aki azonban Jézus Krisztust ismeri, az már nem mentegetőzhet és magyarázkodhat, mert a krisztusi ember inkább vállalja a hátratételt és a halált, minthogy a másikra kezet emeljen, azok szeretteit bántsa, vagyonukat elvegye, és aztán kegyes szertartásban a korábban pogány, tisztátalan vagyont megtisztítsa és használja. Ez a fejezet a kijelentés folyamatának egy pontja, amelyben Isten választott népének talpon kell maradnia, hogy eljöhessen Jézus Krisztus, de attól kezdve nincs magyarázkodás és mentség semmiféle durvaságra, a másik kifosztására, legyen az bárki is. Mi pedig, valljuk meg, azóta is csak ezt tesszük, ugyan koronként más és más módszerekkel és eszközökkel.

* Nem ment fel az a tény sem, hogy korábban a midianiták már megkísértették és bűnbe vitték Izráel népét (25. fejezet). Mit jelent itt az önmegtartóztatás? Mivel fogadalmi áldozatot csak családfők tehettek, ezért itt nem erről lehet szó.