előző nap
következő nap

„Sőt buzdítsátok egymást..." Zsid 3,7–19

7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére." 12 Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. 14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. 15 Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor", 16 azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? 17 És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? 18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.

„Sőt buzdítsátok egymást..." (13). Az elkeseredés és a megkeményedés között szoros kapcsolat van. Az elkeseredés útja kétféle lehet: az egyik, hogy az ember még elszántabb és erősebb lesz. A másik, hogy éppen elkeseredik, elcsügged. A megkeményedés nem hirtelen megy végbe, hanem hosszú és lassú folyamat. Valaki a hosszan tartó magányba fárad bele, van aki a sok kudarctól, más a hitbeli bukásoktól vagy az életét ért tragédiáktól válik keménnyé. Ennek ellenszere a Krisztusban való bizalom megerősítése, és az, hogy mi is biztathatjuk és buzdíthatjuk egymást! 

RÉ 174, MRÉ 156

„Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak bátorságát…” (4Mózes 32) 4Mózes 32

(7) „Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak bátorságát…” (4Mózes 32) KEDVÉT SZEGJÜK A MÁSIKNAK, VAGY BÁTORÍTJUK AZT? Ez alapvető kérdés a mindennapokban, ahogy a hitéletben is, leginkább pedig Isten ígéreteit illetően. Csak a magunk érdekeire tekintünk, vagy másokra is; segítünk, vagy akadályozunk másokat, akár a testvéreinket is; azt nézzük, hogyan lehet megoldani egy problémát, vagy azt, hogyan nem lehet megoldani? Rúben és Gád törzse a legeltetésre alkalmas, Jordánon túli, dús területeken már letelepedett volna, így nem is kockáztattak volna tovább, noha ez a terület még nem tartozott közvetlenül az Ígéret Földjéhez. Mózes azonban nem engedte, hogy döntésükkel a többiek kedvét szegjék, és azok is megtorpanjanak az Ígéret Földjének határán (7). Korábban az Ígéret Földjét feltérképező küldöttek vették el így a vándorló nép kedvét (8-9). Isten a bajban sem hagyott magunkra, hanem bátorított. Ő mindig azt nézte, hogy lehet megoldani az ember engedetlenségének halálos következményét; a bűn, a betegség és a halál kérdését; ezért küldte el Jézus Krisztust. Őbenne mindig csak bíztat, bátorít, vigasztal és a megérkezés felé vezet az Úr. Hűtlen szolgák vagyunk, ha egyházunk üzenetének végkicsengése nem ez!

 

* …mert noha betekinthettek arra a földre, mégis megijedtek és óriásokat láttak ott, ez a félelmetes hír pedig elvette a többiek kedvét (