előző nap
következő nap

"Krisztus vére... megtisztítja lelkiismeretünket" Zsid 9,1–14

1 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. 2 Mert sátrat építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. 3 A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: 4 ebben volt egy arany illatáldozati oltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái, 5 fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. * 6 Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, 7 a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. 8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. 9 Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja. 10 Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők. 11 Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. 12 Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13 Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, 14 akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Naponként teszünk erőfeszítéseket, hogy lelkünk templomában rend legyen (1–6). De vajon ez megtisztít bennünket? Mit jelent az, hogy Jézus megtisztítja a lelkiismeretünket (14)? Főleg, ha még a legtisztább áldozatok sem képesek Isten szolgáit ide eljuttatni (9). A hit legszentebb titkához meg kell várnunk az alkalmas pillanatot, hogy beléphessünk a teremtettség legszentebb helyére (7), ami új rendet teremt életünkben (11).

RÉ 162, MRÉ 152

„Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek…” (Zsoltárok 96) Zsoltárok 96

(3) „Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek…” (Zsoltárok 96) Nem azért kell új éneket énekelni, mert nem jó a régi, hanem azért, mert Isten népe új felismerésre jutott: új üzenetet kapott az Úrtól. Minden formai megújítás valamilyen tartalmi megújuláshoz kötött, és nem történhet csak azért bármiféle megújítás, mert minden nemzedék meg akarja mutatni magát az időben, még az egyház idejében is. Nem kell új ének, új forma, ha nincsenek új felismerések (1-2). - Az új felismerés az, hogy Isten a nem zsidók, a pogányok Istene is. Isten szabadítása minden nép szabadulását jelenti. Bizony kell az új ének, nem maradhat el az új ének, ha az ember tud örülni a másik üdvösségének is, ha az ember örömmel veszi azt az evangéliumot, hogy Isten nemcsak nekem, hanem másoknak is szabadítást készített (3).*

 

* Ez a felismerés megérdemli az új éneket, azért is, mert ehhez a felismeréshez társul az a bizonyosság, hogy az egész föld az Úr kezében van, és minden méltatlanság és igazságtalanság ellenére érvényesül ebben a világban az Úr igazsága, a Tőle való rend, élet és harmónia. Ez a bizonyosság, minden látható és halálos ingatagság ellenére szilárddá teszi Isten hívő népét, mert tudjuk, szilárdan áll a világ is, isteni „talapzaton” (10-13).