előző nap
következő nap

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre" Zsid 12,12–17

12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, 13 és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (14). A Krisztust követő ember életének két nagy kincsére irányítja figyelmünket az ige: a békességre és a szent életre. A békesség a cél. Békesség kivétel nélkül mindenkivel. A szent élet pedig a belső emberünket gazdagítja meg. A békesség közel hoz, egyesít minket az emberekkel, a szent élet pedig az Istennel való közösségünkből származik, és képessé tesz az Isten akaratának való engedelmességre. A békesség és szentség nélküli élet a bűn által megvakított élet.

RÉ 149, MRÉ 149

„Szilárd alapokra helyezte a földet…” (Zsoltárok 104,1-23) Zsoltárok 104,1-23

(5) „Szilárd alapokra helyezte a földet…” (Zsoltárok 104,1-23) Hatalmas Urunk van, aki mindent bölcsességgel, rendben, „jól” teremtett meg. Ugyanakkor ez a zsoltár hirdeti, hogy Isten nem egyenlő a teremtett világgal, hanem kívülről tekint rá, mint teremtményére, de keze nyoma ott van mindenben.* Ő az, aki ezt a rendet, minden ártó hatalom és káosz ellenében fenntartja. Isten kegyelméből búza, bor és olaj adatik mindenkor (15), amely az emberi élet három feltétele: étel, vidámság, méltóság. Ebben a teremtési rendben minden és mindenki valamiért és valakiért van. Az eső a fákat öntözi, a fák a madaraknak nyújtanak fészket, a növények az embernek adnak táplálékot. A szolgálat Istentől való, világfenntartó elv, minden önzés ellenében (Ravasz László). Istenünk teremtő és gondviselő szeretetét mutatta meg Jézus Krisztusban, akiben visszaállította „életes” rendjét. Milyen szép a világ, szilárd az alapja, megbízható a hordozója, a mi Istenünk, aki teremtő, gondviselő és megváltó Úr.

 

* Isten egyszerre transzcendens és immanens.