előző nap
következő nap

„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!" ( Zsid 12,18–29

18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!" 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés." 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is." 27 A „még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!" (25). Isten igéje által szül újjá, szólít meg, juttat megtérésre, int, vigasztal, tanácsol, megtart. Szava által mutat utat, és ad világos, félreérthetetlen vezetést. „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket!" (3,7). Részünkről az elfogadás akkor valódi, ha nem választjuk el a kijelentést a kijelentést adó személyétől. Ha Isten szavát, azaz akaratát veszi semmibe az ember, akkor őt magát utasítja el. Vigyázzunk, hogy igaz és örök érvényű szavát fogadjuk halálosan komolyan, mert az életet ad nekünk.

RÉ 104, MRÉ 104

„Ha kiárasztod Lelkedet…” (Zsoltárok 104,24-35) Zsoltárok 104,24-35

(30) „Ha kiárasztod Lelkedet…” (Zsoltárok 104,24-35) Jézus Krisztusban, Isten kijelentette, hogy a teremtés rendjét nem engedte ki a kezéből, a bűn minden rontása ellenére sem (5). Mindezt a korabeli világkép szerint írja le a zsoltáros,* de az üzenet a lényeg: Isten kezében van ez a világ, nem ártó hatalmak kezében.** A megváltás a gondviselés maximuma. Isten Lelkének támogatása nélkül végünk van: gondviselése nélkül meghalunk, megváltó kegyelme nélkül elveszünk. Az Ő életadó Lelke által azonban nemcsak lélegzünk, hanem élünk, az Ő dicsőségére élünk, és szolgálunk (27-30).*** Isten embere ellent áll a gonosz romboló hatalmának, és könyörög Isten Lelkének jelenlétéért, aki éltető, újjáteremtő, szolgálatra küldő Lélek. Isten Lelke az Ő dicsőségének és így életünk értelmének egyetlen záloga. Isten Lelke által lehetünk olyanok, ahogy az Igében olvastuk: „Örüljön alkotásainak az Úr” (31-35).

 

* Valaha gonosz özönvíz fedte a világot, de Isten nekirontott a vizeknek, visszavonulásra kényszerítette azokat. Így állott elő a Föld, ez a roppant korong, amely a tengeren úszik, de láthatatlan oszlopai a tengerfenékig, a világ létalapjáig nyúlnak alá. Az alsó vizekből fakadnak a források és a folyók, a felső vizekből, az ég tengereiből adatik az eső, amely fölött a menny, Isten lakóhelye található. A világossága a naptól függetlenül jelenik meg, mint a világ köpenye (2).

** Isten legyőzte a „káosztengert”, és az általa rendelt határt senki és semmi át nem lépheti: „valamennyit bölcsen alkottad” (24-26). - Isten népe az, amelyik tiszteletben tartja ezt a határt; az Úr kegyelméből ők részesülhetnek majd a „határtalanból” is, ami nem rendetlenség, hanem a bűn láthatóan rontó hatalmának teljes hiánya.

*** Csodálkozzunk rá, milyen szép még mindig a világ! Ez töltsön el bennünket örömmel és reménységgel: jó kezekben vagyunk! Ez a bizonyosság tesz késszé arra, hogy Isten eszközeiként megtegyük a magunkét azért, hogy szép maradjon ez a világ, és minden, ami benne történik.