előző nap
következő nap

„...hogy tudjátok: örök életetek van" 1Jn 5,13–21

13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. 15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. 16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is. 18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. * 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!

„...hogy tudjátok: örök életetek van" (13). Olcsó vigasz lenne az élet legkeményebb küzdelmeiben és kudarcaiban odavetni valakinek a túlvilág mindent kárpótló vágyképét. Ettől hatalmasabb az üzenet: szabadságot ad látnom a következő lépést, könnyekkel küszködve bizonyságot tennem a halálban is az életről, és bizonyossággal élnem céltalanság helyett.

RÉ 461, MRÉ 298

„…a király parancsát meg kell tartani…” (Prédikátor 8) Prédikátor 8

(2) „…a király parancsát meg kell tartani…” (Prédikátor 8) Meghívást kaptam az állami ünnep kezdetén tartott tisztavatásra. Szakadt az eső, ennek ellenére mindenki, végig a helyén maradt. A Köztársasági Elnök, szakadó esőben, ernyő nélkül, végigvonult a felsorakozott katonák előtt, megszemlézte őket, majd hangos szóval köszöntötte a leendő tiszteket: jó napot, honvédek. Együtt harsogott rá a felelet: erőt, egészséget! Az eső nem állt el, de mintha ragyogna a nap, minden rendben zajlott, példásan. Valamit újra megértettem: rend és fegyelem nélkül, lényegi helyzetekben, a „parancs, értettem” engedelmessége nélkül minden szétesik. Nem véletlenül emeli ki mai Igénk a királynak való engedelmesség fontosságát, az Újszövetség számos helyen teszi ugyanezt (Róma 13,1-7). Ez az engedelmesség kiábrázolja a leghatalmasabb királynak, a mi Urunknak való engedelmesség nélkülözhetetlenségét, amelyből egyébként mindenféle rend, engedelmesség következik; ahol mindenki a helyén van, és azzal soha nem él vissza. Isten népe között kellene leginkább megjelenni ennek a rendnek, egységnek, amelyben a krisztusi megváltó szeretet az összetartó erő; ahol nincs semmi érzelgősség, de ahol tetten érhető a Krisztus, aki a kemény arcvonásokat, adott pillanatban derűssé teszi (1).*

 

* Láttam már olyat, hogy szabadtéri istentisztelet abbamaradt a közben meginduló eső miatt. Persze, sokkal többről van itt szó. Kár, hogy éppen „az Istenre hivatkozó nép” a „legrendetlenebb”, itt ugyanis egyre többen, egyre inkább azt hisznek, azt mondanak, azt tesznek, amit akarnak, sőt, még a jogot is vindikálhatják ahhoz, hogy ők gondolják a legtökéletesebben.