előző nap
következő nap

„...küzdjetek a hitért..." Júd 1–16

1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett, és Jézus Krisztus megtartott: 2 irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. 3 Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. 4 Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. 5 Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy bár az Úr egykor kiszabadította népét Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította. 6 Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére. 7 Ugyanígy Sodoma és Gomora meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik. 8 De mindezek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik Isten felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat. 9 Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!" 10 Ezek viszont káromolják azt, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak. 11 Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadása szerint vesznek el. 12 Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak, és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; 13 mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygó csillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. 14 Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, 15 hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak." 16 Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, akik vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek.

„...küzdjetek a hitért..." (3). A hit tisztaságáért folyamatosan harcolni kell. Mindig vannak kísértések, amelyek a hit könnyebb útját kínálják. A hangzatosabb, modernebb, az emberek számára elfogadhatóbb, ésszerűbb, de már nem igazi üzenettel bíró hit csak megtéveszt, félrevezet. Összpontosított figyelmet kíván Jézus követése, harcot, hogy Isten a maga igazságáról naponként győzhessen meg, és mint álmodozó (8) ne én alakítsam a hitem alaptételeit.

RÉ 465, MRÉ 310

„…nem ismered Isten munkáját…” (Prédikátor 11) Prédikátor 11

(5) „…nem ismered Isten munkáját…” (Prédikátor 11) Életünk Isten kezében van, és miközben mi munkálkodunk, éljük és megéljük az éltünket, közben Isten is munkálkodik értünk (János 5,17). Isten munkáját nem ismerjük (5), de azt tudjuk, hogy nem „csak úgy történnek a dolgok”. A gyeplőt az Úr Isten tartja a kezében, aki a történések Ura, ezért ha nem is értünk mindent, ami történik, és az eseményekben nem is mindig tudjuk felfedezni az Isten munkáját, egyet biztosan tudunk: Isten teremtő, gondviselő és szabadító Úr. Ez ugyanis az Ószövetség és az Újszövetség egységes bizonyságtétele Istenről. Az ember tehát él, dolgozik, eszik, örül, és a nehéz, hiábavaló napokon is remél, hiszen Istene munkálkodik érte.*


* Megfogalmazhatunk általános bölcsességeket az életről, ahogy ez a szentírási fejezet is ezt teszi. Kiszámíthatatlan a jövő (1-2), nem tudjuk, milyen csapások érhetnek bennünket, de amíg élünk, tegyük a dolgunkat (4-6), és örüljünk életünk minden napjának (7-8), főleg ifjúságunk idejének (9), ne bosszankodjunk feleslegesen (10), mert eljönnek majd a sötét napok is, amikor a hiábavalóság érzése fog kínozni bennünket (8). - Ám többről van itt szó, mint általános emberi bölcselkedésről, életünk ugyanis Isten kezében van, és miközben mi munkálkodunk, éljük és megéljük az éltünket, közben Isten is munkálkodik (János 5,17). Isten munkáját nem ismerjük (5), de azt tudjuk, hogy nem csak úgy történnek a dolgok. A gyeplőt az Úr Isten tartja a kezében, aki a történések Ura, ezért ha nem is értünk mindent, ami történik, és az eseményekben nem is mindig tudjuk felfedezni az Isten munkáját, egyet biztosan tudunk: Isten teremtő, gondviselő és szabadító Úr. Ez ugyanis az Ószövetség és az Újszövetség egységes bizonyságtétele Istenről. - Az ember tehát él, dolgozik, eszik, örül, és a nehéz, hiábavaló napokon is remél, hiszen Istene munkálkodik érte. Ez a hívő ember mindenkori bizonyossága. Ami tehát végérvényesen következik, az nem hiábavalóság (8). Az Úr ugyan megítél (9), de ítéletében is értünk munkálkodik. Ez itt, most azt jelenti, hogy jogos ítéletében is az Úr kezében vagyunk; akiket megítél, de akik nem mehetnek ítéletre (János 5,24). „Az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napban üljön, és felpiruljon még a vér.” (József Attila)