előző nap
következő nap

„Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne" Jer 6,1–15

1 Benjámin fiai, meneküljetek Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt Tekóában, adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás. 2 Elpusztítom Sion leányát, a szépet és gyönyörűségest. 3 Pásztorok jönnek ellene nyájaikkal együtt, sátrat vernek körülötte, legeltet mindegyik, ahol csak éri: 4 Készüljetek ellene a háborúra, induljatok, vonuljunk föl délben! – Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap, a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét! 5 – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel, pusztítsuk el palotáit! 6 Mert így szól a Seregek Ura: Vágjatok ki fákat, emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, amely zsarolt javakkal van tele! 7 Ahogy frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok. 8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek! 9 Így szól a Seregek Ura: Még egyszer böngészd át Izráel maradékát, mint egy szőlőtövet; nyújtsd ki ellenük ismét a kezed, mint szüretelő a vesszőkre! 10 Kinek mondjam el, kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne. 11 Az Úr haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak csapatára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt! 12 Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom kezemet az ország lakóira! – így szól az Úr. 13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. 14 Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség! 15 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején – mondta az Úr.

„Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne" (10). Ítéletet hirdet Jeremiás Jeruzsálem ellen. A prófétai üzenet szerint: ez csak következménye annak, hogy „gyalázzák az Úr igéjét", nem törődnek Isten akaratával. Középkori városkapukon volt olvasható: „Boldog az a város, ahol hirdetik Isten igéjét, és engedelmeskednek annak." Adjunk hálát az igehirdetésekért, és éljünk azokkal ma is! 

RÉ 80, MRÉ 80

„…kísértette az ördög…” (Lukács 4,1-30) Lukács 4,1-30

(2) „…kísértette az ördög…” (Lukács 4,1-30) Kenyeret kell adnunk a ránk bízottaknak, tehát konkrétan segíteni kell; de a valódi segítség ott kezdődik, amikor nemcsak kenyeret adunk, hanem „többet”, valamit önmagunkból, valamit Krisztusból. Annyiban ember az ember, amennyiben nemcsak kenyérrel él; de hogy adni tudjunk, ahhoz nekünk is táplálkozni kell (2-4). Nagy kísértés, hogy ne táplálkozzunk valódi étkekkel, hogy ne adjunk másoknak a mienkből, vagy ha adunk, akkor csakis a mienket erőltessük rá. - Úgy kell tanítanunk a ránk bízottakat, hogy azok felmenjenek velünk a templom párkányára, átéljünk együtt mennyei magasságokat, de soha ne tegyük őket fanatikussá. A hitvalló állapot soha nem merev, Istent kísértő állapot. A hit számol az Úrral, éppen ezért számol ebben a világban a realitásokkal (5-8). - Úgy kell vezetnünk a ránk bízottakat, hogy azok felmenjenek e világ csúcsaira, lássák e világ csodáit, átéljék a világ szépségeit, de mindig le tudjanak jönni e világ hegyeiről, a völgybe, sőt azért mehettek fel, hogy aztán helyt álljanak, hívő emberként, a völgyben (Máté 17,1-9). Kellenek az evilági csúcsok, ha azokra Isten enged fel, de soha nem imádunk evilági csúcsokat, csakis az Istent, ezért el tudunk engedni mindenféle sikert (9-11). - Aki a Lélek indítására megy a pusztába, az nem bukik el a kísértésben, még ha folyamatos is a támadás (1-2).