(1) „…sokaság hozzá tódult…” (Lukács 5,1-16) Ez az Ige az egyház missziói küldetésének paradigmája is, amelynek alaphelyzete megnyugtató, és azt hirdeti, hogy elsősorban nem rajtunk múlnak a dolgok. Az alaphelyzet ugyanis mindig az, hogy sokaság tódul Jézus Krisztus és az általa hirdetett Ige köré, mert sok embernek van igénye arra, hogy Ővele, és általa a mennyei világgal találkozzanak. Ahol Jézus Krisztus Igéjét hirdetik, ott sokan vannak, hozzátéve, hogy a sokaság sohasem statisztikai kategória. Az emberek ugyan sokféle módon próbálják más valamivel kiváltani ezt az igényt, de ezek végül csúfos kudarcra ítélt kalandok. Akinek pedig valóban nincs igénye az Úrra, az nem ránk tartozik, hanem a mindent kézben tartó és eldöntő Istenre (1).*

* - Jézus Krisztus felhasznál, mindennapi munkánkban, mint itt a halászokat, időt, eszközt, szolgálatot kér, valamit a mindennapjainkból, de nem emel ki bennünket a mindennapi feladataink közül. Mindig gyanús, ha valaki, más hivatásban szolgálva, egy határon túl nyüzsög az egyházban. Az Ige azonban felteszi azt a kérdést, hogy mit kér tőlünk az Úr, a mindennapi feladataink között, mennyi időt, milyen eszközt és szolgálatot. Itt fél órát kért az Úr, egy hajót, és evezést egy kissé beljebb, hogy szószék lehessen a bárka. Jézus Krisztus felhasznál arra, hogy Ő taníthasson, de mi maradunk a helyünkön, csupán hordozzuk Őt, mint az evező tanítványok bárkája az Urat (2-3). A tanítás itt nem tantételek átadását jelenti, hanem az evangélium hirdetését, amelyből következik minden tiszta ismeret; Isten, önmagunk, a másik ember és a világ kapcsán. Olyan ez a tanítás, mint a rengetegben a bozót-irtás, amelyhez kell a bozótvágó kés, amely, ha kell, odacsap, levág, elválaszt dolgokat egymástól, de közben tisztul a terep, adatik fény, világosság, levegő, ösvény, irány a tisztás felé.

- Vannak azonban olyan kiemelt időszakok, amikor nemcsak felhasznál, hanem aktivizál, mindent kér, azt, hogy evezz a mélyre, és most csak az Ő ügyével foglalkozz. Ez egy időszak, mint a próféták esetében, aztán majd vissza lehet menni újból a mindennapokba. Ám amikor az Úr így aktivizál, akkor nincs de, csak „parancs, értettem”, a te szavadra kivetem a hálót, Uram. Ez az engedelmesség csodákkal ajándékoz meg, amelyhez segítség, munkatársak kellenek, mert egyedül nem tudom kihúzni a halakkal teli hálót (4-7).

- Jézus Krisztus aztán visszahív a mindennapokba, de ott már elkötelez a szolgálatra, hogy a magunk helyén, gyülekezetében, a magunk adottságaival éljünk Őneki, alázatban, tudva, hogy bennünket, mint megváltott bűnösöket hívott el az Ő követésére, és minden percünk, eredményünk kegyelem. Péter bűnvalló leroskadása ennek belátása, amely nekünk is naponkénti elindulásunk lehet (8-10).