előző nap következő nap

„...hátukat fordították felém, és nem arcukat" Jer 7,12–34

12 Menjetek csak el szent helyemre, Sílóba, ahol először lakott az én nevem, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt! 13 Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el – így szól az Úr –, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok, 14 azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet rólam neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Sílóval bántam. 15 És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden leszármazottját. 16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg! 17 Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, és ezzel bosszantanak. 19 Vajon nekem okoznak bosszúságot – így szól az Úr –, nem inkább maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat! 20 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Lángoló haragom kiárad majd erre a helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld termésére. Égni fog, nem alszik ki! 21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst! 22 Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, 23 hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! 24 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. 25 Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, a mai napig állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem. 26 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik. 27 Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni. 28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az Úrnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból. 29 Nyírd le hajkoronád, és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőkön, mert megvetette, eltaszította az Úr a nemzedéket, amelyre megharagudott! 30 Mert olyasmit tettek a júdaiak, amit rossznak látok – így szól az Úr. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet rólam neveztek el, és tisztátalanná tették azt. 31 Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm-völgyben, hogy elégessék fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott! 32 Azért eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor nem Tófetnek nevezik többé, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének, és más hely híján a Tófetben fognak temetkezni. 33 E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket. 34 Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin véget vetek a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert romhalmazzá válik az ország.

„...hátukat fordították felém, és nem arcukat" (24). Több mint udvariatlanság ez – valakinek a megsértése, semmibe vétele. Gondoljunk magunkra, családunkra, gyülekezetünkre, népünkre. Az ember soha nincs és soha nem él „Isten háta mögött", de olyan van, hogy hátat fordít Istennek. Ezzel nem Istent szegényíti meg, hanem a maga jelenét és jövőjét teszi tönkre. Ne tőle menekülj, hanem hozzá! 

RÉ 178, MRÉ 171

„Ember, megbocsátattak a te bűneid…” (Lukács 5,17-26) Lukács 5,17-26

(0) „Ember, megbocsátattak a te bűneid…” (Lukács 5,17-26)* A vizslánkat egyszer engedtük be a nappaliba, azóta nincs vége az állandó próbálkozásnak, még közelebb a gazdihoz, egészen az ágyáig, a párnájáig, és amikor lezavarjuk, megsemmisül a szomorúságtól. A vizsla még legalább tudja, a gazda közelsége az igazi otthon, élet, gyógyulás, és megsemmisülés őnélküle élni. A bűnbocsánat visszavezet a Mennyei Gazdához: ez a gyógyulás, ettől kezdve oldódnak a bénulást okozó görcsök, lélekben, testben egyaránt, még akkor is, ha egyelőre nincs látványos testi gyógyulás. A mi Urunk Jézus Krisztus hatalommal szól és hatalommal cselekszik.

 


* Hemzseg ez az Ige az üzenetektől, most csak a legfontosabbra figyelünk. Jézus Krisztus bűnbocsánatot hirdet a béna embernek. A testi gyógyulás ezután következik, mintegy pecsétje, látható igazolása a valódi gyógyulásnak, amit itt a „bűnök bocsánata” kifejezés jelentése foglal magába. A mi Urunk az egész embert akarja meggyógyítani, lelkét és testét egyaránt. A legnagyobb bajunk a valóságos otthontól való elszakadásunk. Bármiféle testi bénultságnál nagyobb ez az állapot. Mondjuk ezt anélkül, hogy a testi korlátozottság bármely állapotának nyomorúságát ne vennénk komolyan. Mégis, nem átvitten értelmezzük az Igét, amikor azt mondjuk, hogy a „bűn” ugyan testi betegséggel is megkötözhet, de ezerszer több, be nem ismert lelki bénultságot okoz az ember bűne. Gondolj csak bele, hány helyen bénult az életed, személyiséget, gondolkozásod, látásmódod, házasságod, kapcsolataid, gyülekezeted, a társadalom.