előző nap
következő nap

„szeretetet, jogot és igazságot teremtek" Jer 9,16–25

16 Ezt mondja a Seregek Ura: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, hívjátok őket, hogy jöjjenek! Üzenjetek a siratáshoz értőknek, jöjjenek ide! 17 Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny! 18 Mert siratóének hangzik a Sionról: Jaj, hogy elpusztultunk, de nagy szégyen ért bennünket! El kellett hagynunk ezt a földet, feldúlták lakóhelyünket! 19 Halljátok hát, asszonyok, az Úr igéjét, figyeljetek arra jól, amit mond! Tanítsátok lányaitokat siratóénekre, egyik asszony a másikat erre a gyászénekre: 20 Bemászott ablakainkon a halál, betört palotáinkba; kiirtotta a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről! 21 Beszélj! – így szól az Úr: Úgy hevernek ott az emberek hullái, mint trágya a mezőn vagy mint gabona az arató mögött, amelyet nem köt kévébe senki. 22 Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! 23 Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az Úr! 24 Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent: 25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak, és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.

A helyes dicsekvésről szól a 22–23. vers. Jeremiás kortársai, éppen azok, akik tehettek volna valamit a közelgő katasztrófa elhárításáért, saját anyagi, szellemi javaikkal dicsekedtek. A tudomány és technika terén soha nem gondolt csodákra képes korunk embere, és ugyanakkor a legalapvetőbb családi, társadalmi, szociális és politikai kérdéseket nem tudja megoldani. Minden technikai csodánál több az, ha megismerjük az Urat, aki „szeretetet, jogot és igazságot" munkál köztünk.

RÉ 274, MRÉ 399

„Boldogok vagytok, szegények…” (Lukács 6,20-36) Lukács 6,20-36

(20) „Boldogok vagytok, szegények…” (Lukács 6,20-36) Boldogok a szegények? Nehéz kérdés ez, de az biztos, hogy a gazdagok sem boldogabbak náluk, főleg ha a boldogságot a Szentírás alapján értelmezzük. Lukács evangéliuma szerint a mi Urunk nem csupán „lelki szegénységről” beszélt a Hegyi beszédben (Máté 5,3), hanem a konkrét, evilági szegénységre is gondolt, minden szociális nyomorúságra (20). A szegénységgel együtt jár az éhség, azaz sokféle nélkülözés, a sírás, vagyis az ebből következő kétségbeesés (21), valamint a lenézettség és megalázottság (22). Merjük ezt a kijelentést először bátran szó szerint értelmezni, mert a szegény ember valóban lenézett: a gazdagság ma egyre inkább társadalmi rang, ezzel hatalom, befolyás jár, amely irányítja a politikát és a gazdasági folyamatokat, miközben kevés figyelme lehet a nincstelenekre. Jaj, a gazdagoknak, nem azért mert gazdagok, hanem mert istentelenül és embertelenül önzőek, pedig gazdagságuk és hatalmuk átmenetei, viszonylagos, bizonytalan, sok nyugtalansággal jár, és múlandó (24-25). Jaj, a gazdagoknak, mert vagyonuk nem az övék, hanem annak jó részét a másik emberért kapták, ők pedig az egészet megtartották maguknak. Ugyanakkor a szegénység nem önmagában érdem.* Szegény és gazdag egyaránt boldogtalan saját magában, mindkettő Krisztusra szorul, aki a boldog, teljes, örök élet egyedüli forrása, minden körülményben.

 

* A szegénység azonban nem önmagában érdem, hanem csak, ha az Úrért való követésben tudatosan vállaljuk azt, hogy több időnk legyen az örökkévaló dolgokra a mulandók helyett. Jézus Krisztus azonban a múlandó dolgokat is megszentelte ebben a világban, ezért azok lebecsülése soha nem lehet az Ő követésének alapvető feltétele. Nagy felelőssége van persze a társadalomnak a szegénység kezelésében, ugyanakkor ki kell mondani, aki szorgalmas, dolgozni akar, azt az Isten megáldja a mindennapival. Ez pedig elég. Csak Jézus Krisztus követésében, hitben kerül helyére a szegénység és a gazdagság bonyolult kérdése.