előző nap
következő nap

"...még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el" Jer 16,1–13

1 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Ne végy senkit feleségül, ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen! 3 Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyákról, akik szülik, és az apákról, akik nemzik őket ebben az országban: 4 Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld állatainak lesz az eledele. 5 Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk! Mert elveszem a békességet ettől a néptől – így szól az Úr –, a szeretetet és az irgalmat. 6 Meghal ennek az országnak apraja-nagyja. Nem temetik el és nem gyászolják meg őket, nem vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük. 7 Nem törnek kenyeret a gyászolónak vigasztalásul a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével se apjáért, se anyjáért. 8 Lakodalmas házba se menj be, és enni-inni ne ülj le közéjük! 9 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Majd meglátjátok, hogy még a ti időtökben véget vetek ezen a helyen a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének! 10 Ha majd elmondod ennek a népnek mindezeket, megkérdezik tőled: Miért fenyeget bennünket az Úr ennyi nagy veszedelemmel? Milyen bűnt és vétket követtünk el Istenünk, az Úr ellen? 11 Így válaszolj nekik: Azt, hogy őseitek elhagytak engem – így szól az Úr –, más isteneket követtek, azokat szolgálták és imádták. Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet. 12 Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám. 13 Ezért eldoblak benneteket ebből az országból egy olyan országba, amelyet nemcsak ti, de még őseitek sem ismertek. Ott majd szolgálhattok más isteneket éjjel-nappal. Nem kegyelmezek meg nektek!

Az élet fontos eseményei néha nehezek, máskor természetesek vagy örömteliek. Amit ezekben megélünk, Isten ajándéka. A gyermekek vállalása és nevelése áldás (3–4). A gyászolók felé részvét nyilvánítása a békesség, a szeretet és az irgalom jele (5). A házasulandókkal mulatni az öröm és vidámság ideje (9). Jeremiástól és a népétől egy időre megvonta ezeket Isten: adjunk azért hálát, hogy mi békében átélhetjük az élet nagy fordulópontjait. 

RÉ 99, MRÉ 99

„…amikor a sokaság észrevette, utánament, Jézus örömmel fogadta őket…” (Lukács 9,1-11) Lukács 9,1-11

(11) „…amikor a sokaság észrevette, utánament, Jézus örömmel fogadta őket…” (Lukács 9,1-11)* Jézus mindenki felé nyitott, az Isten országának evangéliumával. Örömmel fogadja azt a tömeget, amelyet mindig negatívan értelmeznek a magyarázók, hiszen ezek csak hitetlenül, kíváncsian tolonganak Jézus körül, mint Jairus házánál.** Magasabb szintre emelem a problémát. Bizony oka volt a népegyház és a hitvalló egyház megkülönböztetésének, bizonyos egyháztörténeti korszakokban; amikor helyén való volt rákérdezni a személyes hitre is. Mégis, ki merjük-e mondani, hogy mekkora kárt okoz ez a megkülönböztetés mind a mai napig, mert szétdarabolja az egyházat, a Krisztus testét. Az egyház mindig megújítandó, de az egy, szent és egyetemes anyaszentegyház. A reformátorok nem akartak új egyházat létrehozni, hanem csak a meglévőt akarták, az igei, krisztusi alapra visszahelyezni. Azóta a hitvallók is egymásnak estek, mert mindegyik igazabb a másiknál.*** Az én szolgálati helyemen, egy zömében római katolikus kisvárosban, a 10% protestánsra már hét felekezet leselkedik. Szinte paródia, elnézést a kifejezésért. Szeressük jobban a népegyházat, noha kell az élő hit. Bárcsak ma is sokan lennének Jézus Krisztus körül, bárhogy is; Ő ugyanis ismeri az övéit.

 

* Most csak egy mozzanatra tudunk figyelni. A tanítványok kiküldése után, azok visszatértek, és Jézus Krisztus elvonult velük, egy külön helyre, hogy elbeszéljék, ami velük történt (10). A sokaság azonban nem hagyta nyugton őket. A mi Urunk mégis reménységgel tekintett a sokaságra, örömmel fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és a rászorulókat meggyógyította (11).

Jézus Krisztus azzal a hatalommal cselekedett a sokasággal, amely hatalmat a tanítványinak is adott (1-2): hirdette az Isten gyógyító országát és így is cselekedett, olyannyira, hogy még a pogány Heródest is zavarba hozta, aki látni akarta Őt (7-9).

** Ők nem hittel érintik Jézust, nem követik, mint a vérfolyásos asszony, Jairus, vagy a tanítványok, - mondják sokan. Valóban nagy kérdés, hogy hol, miért vannak sokan.

*** Az én szolgálati helyemen, egy zömében római katolikus kisvárosban, a 10% protestánsra már hét felekezet leselkedik. Szinte paródia, elnézést a kifejezésért. Szeressük jobban a népegyházat, noha kell az élő hit. Megnyugtat, hogy Jézus Krisztus örömmel, reménységgel fogadta a sokaságot, még akkor is, amikor elvonulását, csendességét, „családi közösségét” zavarták meg. Bárcsak ma is sokan lennének Jézus Krisztus körül, bárhogy is; Ő ugyanis ismeri az övéit.