előző nap
következő nap

„...szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek" Jer 17,1–13

1 Júda vétke föl van írva vasból készült íróvesszővel, rá van vésve gyémántheggyel szívük táblájára és oltáraik szarvára. 2 Mert fiaik is oltáraikkal és bálványoszlopaikkal törődnek a zöldellő fáknál, a magas halmokon 3 és a síkságból kiemelkedő hegyeken. Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom másoknak áldozóhalmaid és vétkeid miatt, melyeket országszerte elkövettél. 4 Elveszíted örökségedet, melyet neked adtam, ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbantottad haragomat, örökké égni fog! 5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! 6 Olyan lesz, mint bokor a pusztában: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön. 7 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. 8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét. 9 Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! 10 Én, az Úr vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli. 11 Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják. 12 Ó, dicső trónus, kezdettől fogva felséges a hely, ahol szentélyünk áll! 13 Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, a friss víznek forrását.

„...szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek" (14). Amikor mindent megtettem egy nehéz helyzetben, vagy még mindig új megoldásokat keresek, közben kérem Istent, hogy ő is cselekedjen, legyen irgalmas, és tegyen valamit értem; és egyszer csak megadatik, hogy már látom magam előtt, milyen lesz, amikor felszabadultan fogom őt dicsérni – és talán már el is kezdem. Ez a bizalom. Ez a reménység. 

RÉ 480, MRÉ 344

„…Tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét…” (Lukács 9,18-27) Lukács 9,18-27

(23) „…Tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét…” (Lukács 9,18-27) Jézus Krisztus követésének alapfeltétele az önmegtagadás, saját életünk elengedése (24), valamint a világ bármiféle kincsét megnyerni akaró indulat elengedése (25). Ne magyarázzunk bele semmit ezekbe a feltételekbe, csupán gondoljuk végig azt, amit szó szerint mond a mi Urunk. Ezeket a feltételeket alapul véve melyikünk a keresztyén? Pedig meg kell halnunk önmagunk számára, hogy aztán feltámadhassunk az új életre. (Róma 6,4). Aki a Jézus Krisztus követésében el tudja engedni a „dolgokat”, az kapja vissza annak többszörösét. Ez nem valami üzleti viszony, hanem maga a kegyelem. Imádsággal gondolunk azokra a keresztyénekre, akiket hitükért üldöznek és Jézus Krisztus neve miatt az életük is veszélyben van. Amikor Jézus Krisztus a keresztjeink naponkénti felvételéről beszél, akkor nem csupán a mindennapi gondjainkra utal, hanem ennél sokkal többre, az Ő önmegtagadó követésére; az Ő követésére, aki „az Isten Krisztusa” (20). Vagyis Ő nem egy önző, ideig való érdekeket kiszolgáló politikai messiás, hanem az emberi életet megváltó Úr.*

 

* Aki ezt hallhatja, mint Péter, a Szentlélek által, az nem csak elengedi a dolgait, hanem megújul élete ebben az elengedésben, és gazdag életet él, minden körülmények között, az Isten dicsőségére, és sokak javára.