előző nap következő nap

„...senki sem tér meg gonoszságából" Jer 23,1–22

1 Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! – így szól az Úr. 2 Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem törődtetek vele. Hát én majd törődöm veletek és gaztetteitekkel! – így szól az Úr. 3 Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszahozom őket legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. 4 Olyan pásztorokat adok melléjük, akik majd jól pásztorolják őket. Nem kell többé rettegniük és ijedezniük, számolgatni sem kell őket – így szól az Úr. 5 Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. 6 Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk! 7 Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, 8 hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni. 9 A prófétákról: Összetört a szívem, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint a részeg, és mint aki bortól lett mámoros, ha az Úrra és szent igéjére gondolok. 10 Mert tele van az ország házasságtörőkkel, átkozódás miatt gyászol a föld, és szárazak a puszta legelői. Törekvésük gonosz, erejük a jogtalanság. 11 Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom gonoszságukat – így szól az Úr. 12 Ezért síkossá válik útjuk, a homályban elcsúsznak és elesnek rajta, mert veszedelmet hozok rájuk, büntetésük esztendejét! – így szól az Úr. 13 Samária prófétáinál botrányos dolgot látok: Baal nevében prófétálnak, és félrevezetik népemet, Izráelt. 14 Jeruzsálem prófétáinál borzasztó dolgokat látok: házasságtörők, hazugságban élnek, bátorítják a gonosztevőket, ezért senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, lakói pedig, mint Gomora. 15 Így szól tehát a Seregek Ura a próféták ellen: Ürömmel etetem meg őket, és méreggel itatom meg őket, mert Jeruzsálem prófétái terjesztik az elvetemültséget az egész országban. 16 Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok a próféták szavára, amikor prófétálnak nektek; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott. 17 Váltig mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondja az Úr, hogy békességetek lesz! És ezt mondják mindazoknak, akik megátalkodott szívük szerint élnek: Nem jön rátok veszedelem! 18 Mert ki volt jelen az Úr tanácsülésén, ki látta őt, és hallotta igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen? 19 Íme, az Úr forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. 20 Nem szűnik az Úr haragja, amíg el nem végzi és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó napokban értitek majd meg ennek az értelmét. 21 Nem küldtem e prófétákat, mégis igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak. 22 Ha tanácsülésemen ott lettek volna, akkor az én igéimet hirdetnék népemnek, megtérítenék őket gonosz útjukról és gaztetteikből.

A nyáj védelme, a gondoskodás a pásztor dolga. A próféta csak Isten üzenetét hirdetheti. Júda és Izráel pásztorai és prófétái roszszul végezték a dolgukat, ezért „...senki sem tér meg gonoszságából" (14). Maguk mondják ki önmagukra az ítéletet: „...ki volt olyan közel az Úrhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét?" (18). Istenhez való közelséged vagy Istentől való távolságod magyarázza minden munkádat, szolgálatodat.

RÉ 367, MRÉ 376

„Aki lámpást gyújt…” (Lukács 11,29-36) Lukács 11,29-36

(33) „Aki lámpást gyújt…” (Lukács 11,29-36) Isten Jézus Krisztusban lámpást gyújtott ebben a világban, olyan lámpást, amely eligazító fényt, világosságot, tájékozódást, melegséget nyújt (33). Jézus Krisztus halála és feltámadása ragyogóvá tette ezt a lámpást (29-32), nem vakítóvá, de akkor is láthatóvá, ha behunyjuk előtte a szemünket. Olyan ragyogóvá lett Jézus Krisztus halálában és feltámadásában az Isten bennünket szerető dicsősége, amilyen a különbség a lámpás és a nap fénye között. A világban tehát ragyog a világosság. A testünk, életünk, értelmünk, szívünk, egész valónk azonban csak akkor részesül ebből a világosságból, ha életünkben megjelenik Jézus Krisztus, mint ahogy a szem beengedi a testünkbe a külső világosságot, és láthatóvá, felfoghatóvá teszi a dolgokat. Aki világosságban áll, annak ragyog a szeme. Aki Jézus Krisztusban hisz, annak tekintetén látszik, hogy egész élete az Úré; vagyis tekintetéből a benne lakó Jézus Krisztus néz vissza ránk (36).*

 


* Jézus Krisztus a világ világossága, kívül és belül egyaránt. Aki Jézus Krisztus nélkül él, az sötétségben él (35). Ki néz ránk, ha valaki ránk néz; ki néz embertársunkra, ha mi rá nézünk; Jézus Krisztus megváltó szeretete, vagy valami, valaki más, sötétséggel, indulattal, gonoszsággal telten?