előző nap következő nap

„Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr" Jer 23,23–40

23 Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr –, hanem Isten vagyok a távolban is! 24 El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? – így szól az Úr. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr. 25 Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! 26 Meddig tart még ez? Mit forgatnak a hazugságot prófétáló próféták a fejükben, mikor saját szívük csalárdságát prófétálják? 27 El akarják talán feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan Baal kedvéért őseik is elfeledték nevemet? 28 Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – így szól az Úr. 29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly? 30 Ezért rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr –, akik egymástól lopkodják igéimet! 31 Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr –, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. 32 Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr –, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr. 33 Ha megkérdezi tőled ez a nép vagy egy próféta vagy egy pap, hogy mi az Úr ígérete, akkor ezt mondd nekik: Az az ígéret, hogy elvetlek benneteket – így szól az Úr. 34 Ha egy próféta, pap vagy a nép az Úr ígéretéről beszél, megbüntetem azt az embert háza népével együtt. 35 Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember a másiktól, hogy mit válaszolt az Úr, vagy hogy mit szólt az Úr! 36 De az Úr ígéretét ne emlegessétek többé, mert az ígéret csak emberi beszéd, amellyel megváltoztatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, Istenünknek az igéjét. 37 Csak azt lehet kérdezni a prófétától, hogy mit válaszolt neki az Úr, vagy hogy mit szólt az Úr! 38 Ha azonban az Úr ígéretéről beszéltek, akkor így szól az Úr: Mivel ki mertétek mondani azt, hogy az Úr ígérete, noha üzentem nektek, hogy ne beszéljetek az Úr ígéretéről, 39 ezért fölemellek benneteket, és elvetlek benneteket színem elől azzal a várossal együtt, amelyet nektek és őseiteknek adtam. 40 Örök szégyennel és örök gyalázattal sújtalak titeket, amely soha nem megy majd feledésbe!

Hisszük, hogy Istennek hatalmában áll bárhol, bárkit, bármikor megszólítani? Azokhoz is közel kerülhet, akiktől mi távol vagyunk? Saját határainkat saját korlátaink jelölik ki. Istenre hagyatkozás nélkül igét lopkodunk, és ige helyett álmokat hirdetünk. „Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr" (24). A Szentlélek kitöltésekor minden nép a maga nyelvén hallotta, hogy Jézus a Krisztus. Halála a mi életünk záloga. 

RÉ 44, MRÉ 44

„De jaj nektek…” (Lukács 11,37-54) Lukács 11,37-54

(42) „De jaj nektek…” (Lukács 11,37-54) Jaj nekünk, mert mást mutatunk kívül, és más van belül (37-41). - Jaj nekünk, mert látszólag betartjuk a szabályokat, de ez messze van az igazságtól, végképp a szeretettől (42). - Jaj nekünk, mert olyanok vagyunk, mi egyház is, mint a jeltelen sírok, az emberek mit sem sejtve járkálnak felettük, azaz észre sem veszik azokat. Mi szabadítást kínáló „jelzésért” vagyunk a világon, és az emberek észre sem vesznek minket (43). - Jaj nekünk, mert mindig a másikat terheljük elhordozhatatlan terhekkel, még a magunkéval is, hiszen mindig a másik a hibás, mi pedig toljuk le magunkról azt is, amit az Úr ránk bízott (46). - Jaj nekünk, mert azokat dicsérjük, akiket mi kergettünk a halálba. Egyáltalán, gondolj bele, kit kergetsz a halálba, kibírhatatlan természeteddel; miközben a kemény, próféta szóra megsértődsz? (41-51) - Jaj nekünk, mert mi sokat kaptunk, és megtartjuk magunknak, még az Isten igaz ismeretét is, mert nehogy már a másik is igaz hívő legyen, hiszen az csak én lehetek (52). - Jöjj, Úr Jézus Krisztus, mert sok „jaj” terhel, csak Te segíthetsz, könyörülj!