23 Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr –, hanem Isten vagyok a távolban is! 24 El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? – így szól az Úr. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr. 25 Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! 26 Meddig tart még ez? Mit forgatnak a hazugságot prófétáló próféták a fejükben, mikor saját szívük csalárdságát prófétálják? 27 El akarják talán feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan Baal kedvéért őseik is elfeledték nevemet? 28 Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – így szól az Úr. 29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly? 30 Ezért rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr –, akik egymástól lopkodják igéimet! 31 Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr –, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. 32 Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr –, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr. 33 Ha megkérdezi tőled ez a nép vagy egy próféta vagy egy pap, hogy mi az Úr ígérete, akkor ezt mondd nekik: Az az ígéret, hogy elvetlek benneteket – így szól az Úr. 34 Ha egy próféta, pap vagy a nép az Úr ígéretéről beszél, megbüntetem azt az embert háza népével együtt. 35 Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember a másiktól, hogy mit válaszolt az Úr, vagy hogy mit szólt az Úr! 36 De az Úr ígéretét ne emlegessétek többé, mert az ígéret csak emberi beszéd, amellyel megváltoztatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, Istenünknek az igéjét. 37 Csak azt lehet kérdezni a prófétától, hogy mit válaszolt neki az Úr, vagy hogy mit szólt az Úr! 38 Ha azonban az Úr ígéretéről beszéltek, akkor így szól az Úr: Mivel ki mertétek mondani azt, hogy az Úr ígérete, noha üzentem nektek, hogy ne beszéljetek az Úr ígéretéről, 39 ezért fölemellek benneteket, és elvetlek benneteket színem elől azzal a várossal együtt, amelyet nektek és őseiteknek adtam. 40 Örök szégyennel és örök gyalázattal sújtalak titeket, amely soha nem megy majd feledésbe!
(42) „De jaj nektek…” (Lukács 11,37-54) Jaj nekünk, mert mást mutatunk kívül, és más van belül (37-41). - Jaj nekünk, mert látszólag betartjuk a szabályokat, de ez messze van az igazságtól, végképp a szeretettől (42). - Jaj nekünk, mert olyanok vagyunk, mi egyház is, mint a jeltelen sírok, az emberek mit sem sejtve járkálnak felettük, azaz észre sem veszik azokat. Mi szabadítást kínáló „jelzésért” vagyunk a világon, és az emberek észre sem vesznek minket (43). - Jaj nekünk, mert mindig a másikat terheljük elhordozhatatlan terhekkel, még a magunkéval is, hiszen mindig a másik a hibás, mi pedig toljuk le magunkról azt is, amit az Úr ránk bízott (46). - Jaj nekünk, mert azokat dicsérjük, akiket mi kergettünk a halálba. Egyáltalán, gondolj bele, kit kergetsz a halálba, kibírhatatlan természeteddel; miközben a kemény, próféta szóra megsértődsz? (41-51) - Jaj nekünk, mert mi sokat kaptunk, és megtartjuk magunknak, még az Isten igaz ismeretét is, mert nehogy már a másik is igaz hívő legyen, hiszen az csak én lehetek (52). - Jöjj, Úr Jézus Krisztus, mert sok „jaj” terhel, csak Te segíthetsz, könyörülj!