előző nap
következő nap

"Ezt mutatta nekem látomásában az Úr" Jer 24

1 Ezt mutatta nekem látomásában az Úr: Két kosár füge volt letéve az Úr temploma előtt. Ez azután történt, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte Konjáhút, Jójákím fiát, Júda királyát és Júda vezetőit meg a mesterembereket és várépítőket Jeruzsálemből, és elvitette őket Babilóniába. 2 Az egyik kosárban nagyon jó fügék voltak, amilyenek a korai fügék. A másik kosárban igen rossz fügék voltak, ehetetlenül rosszak. 3 Ezt kérdezte tőlem az Úr: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Fügéket. A jó fügék igen jók, a rosszak pedig igen rosszak, ehetetlenül rosszak. 4 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: 5 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ahogy ezekre a jó fügékre nézek, olyan jó szándékkal nézek majd Júda foglyaira is, akiket a káldeusok országába küldtem erről a helyről. 6 Jó szándékkal tekintek rájuk, és visszahozom őket ebbe az országba: felépítem őket és nem döntöm romba, elplántálom és nem gyomlálom ki őket. 7 Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám. 8 De amilyenek a rossz fügék, amelyek ehetetlenül rosszak – mondja az Úr –, olyanná teszem Cidkijját, Júda királyát, vezető embereit és Jeruzsálem maradékát, akik itt maradtak ebben az országban, meg azokat is, akik Egyiptomba települtek. 9 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára. Szitokszóként, átkaikban példálózva, maró gúnnyal fogják emlegetni őket mindenütt, ahová csak szétszórom őket. 10 Fegyvert, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg csak el nem tűnnek arról a földről, amelyet nekik és őseiknek adtam.

Bennünket a látomás ragad meg. A prófétát Isten ragadta meg. Jeremiásnak azt az üzenetet kell átadnia, hogy a fogság 70 éve Isten akarata. Gyakran látomásainkhoz, váradalmainkhoz ragaszkodunk, és nem akarunk igét hallani. A prófétasors gyönyörűséges igája az,
hogy hallja és érti Isten szavát, de nem tehet semmit azért, hogy a szívek és fülek megnyíljanak. Engedj Istennek! Amit ő mond el neked, abban bízhatsz! Ő tart meg és erősít meg ezen a napon is! 

RÉ 199, MRÉ 409

„…rejtett dolog…” (Lukács 12,1-12) Lukács 12,1-12

(2) „…rejtett dolog…” (Lukács 12,1-12)* Kegyelemre szorulunk, mert sok bennünk a félelem, mert annyira féltjük a saját életünket, hogy nem tudunk áldozatokat hozni; egyre inkább nem. Jézus Krisztus szava egyértelmű: egy határon túl nem árthatnak nekünk, tehát ne féljünk azoktól, akik megölik a testet, de többé nem árthatnak nekünk. Sokféleképpen lehet megölni a testet, az embert; ma kifinomult módszereink vannak ezekre; rejtett gyilkosok vagyunk. Ugyanakkor mi ne éljünk „öngyilkos” életet, vigyázzunk magunkra, még inkább másokra, és nem kell akármilyen ügyért odaáldozni magunkat; Krisztus ügye érdemes erre csupán, ha ez az Ő akarata. Vegyük komolyan Jézus Krisztus szavát, mi az Ő barátai vagyunk, aki tehát a verebekre vigyáz, nem dob oda bennünket senkinek üdvösséges cél nélkül (4-7).**

 

* Kegyelemre szorulunk, mert egyszer minden „képmutatás” lelepleződik, de ha úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk képmutatók, akkor is kegyelemre szorulunk, talán éppen azért, mert nem látjuk magunkban, azokat az elrejtett dolgokat, amelyek egyszer napvilágra kerülnek, és szégyellnivalók. Jó tudni, hogy mi, Urunk oltalma alatt leszünk, a lelepleződéskor is (1-3).

** Kegyelemre szorulunk, mert olyan rest a szívünk, hogy vallást tegyünk a bennünk lévő reménységről. Vállaljuk, szóljuk bátran az Urat mindenkor, és a legnehezebb helyzetben is megadja nekünk az Úr Lelke a mondanivalót, az adott helyhez, időhöz illőt. Jaj, nekünk, ha megadta, indított, és mégsem mondtuk a ránk bízott üzenetet (8-12). Urunk, végy körbe kegyelmeddel, de kegyelmed tegyen minket alkalmassá a Te követésedre.