előző nap
következő nap

"... de ti nem hallgattátok meg" Jer 25,1–14

1 Ez az ige szólt Jeremiáshoz Júda egész népéről Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében, amely Nebukadneccarnak, Babilónia királyának első esztendeje volt. 2 Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: 3 Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának a tizenharmadik esztendejétől fogva a mai napig, tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattatok rám. 4 Az Úr elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, idejében küldte, de ti nem hallgattatok és nem figyeltetek rájuk, meg sem hallgattátok őket. 5 A próféták ezt mondták: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor mindörökké azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adott az Úr. 6 Ne kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne tegyek veletek! 7 De ti nem hallgattatok rám – így szól az Úr –, csak azért, hogy bosszantsatok kezetek csinálmányaival, a saját vesztetekre. 8 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok az én igéimre, 9 elhozatom észak valamennyi nemzetségét – így szól az Úr – meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, hogy megborzadva felszisszen, aki látja, mert örökre romhalmazzá teszem őket. 10 Megszüntetem náluk a hangos, vidám örvendezést, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot. 11 Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. 12 De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre. 13 Mert beteljesítem mindazt, amit erről az országról mondtam, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amelyet Jeremiás a népekről prófétált. 14 Ők is szolgálni fognak hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Így fizetek meg nekik tetteikért, amelyeket elkövettek.

„...huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek..., de ti nem hallgattátok meg" (3). Mi lesz az át nem vett üzenetekkel, amelyeket nem akarunk meghallani? Hatalmas, láthatatlan fallá nőnek köztünk és Isten között. Csak akkor vesszük észre, amikor megszűnik a vidám örvendezés (10), és ránk zuhan a fal minden nehéz darabja. Jézus azt mondja: „...vannak prófétáik, hallgassanak azokra!" (Lk 16,29). Keresd ma azt, amit elutasítottál Isten igéjéből. Bontsd le a falat! 

RÉ 72, MRÉ 72

„…életét akkor sem a vagyona tartja meg…” (Lukács 12,13-21) Lukács 12,13-21

(15) „…életét akkor sem a vagyona tartja meg…” (Lukács 12,13-21)* Érdemes meggondolni, miért hajtunk, miért mennyi áldozatot hozunk, nehogy olyanná legyünk, mint ez a bolond ember, a jézusi példázatban (16-21). Döntő kérdés: mi tartja meg az életünket, hiszen minden elenyészik? Kell törekedni, de nem kapzsin (18); lehet örülni a javaknak, de nem önelégülten (19); mert a halál mindent visz (20). Ezért csak az a Valaki képes megtartani, aki legyőzte a halált, egyedül csak Ő! Ez a keresztyén üzenet: Megtartónk van. Nem vagyok mérnök, de azt tudom, hogy az Erzsébet hidat, mint függesztett hidat, csak kis részben hordozzák a hídon sorakozó sodronyok. Nagy részben az egészet a pillérekbe alapozott tönkök hordozzák, hiszen ezek tartják az ív két végét, és azt a két kaput is, amely látványosan tartja a sodronyokat. A tönkök nem láthatók, a kapuk pazar módon kiemelkednek; valójában mégis a tönkök a „megtartók”. Életünket nem a „látványos vagyon” tartja meg, legyen az gazdagság, szépség, tehetség, hatalom, bármi; hanem csakis a feltámadott Úr Jézus Krisztus.

 

* Két testvér összeveszett az örökségen (13). Elgondolkodtató üzenet, hogy Jézus Krisztus nem dönt a vagyonon veszekedő testvérek ügyében; nem dönt olyan ügyekben, amelyekben az ötletadó valójában a kísértő, így eleve nem lehetséges jó döntés (14). Ehelyett inkább figyelmeztet, vigyázzunk a vagyonnal; nem a vagyonnal van a baj, hanem azzal, hogy az embert a vagyona kapzsivá teszi, pedig az ember életének megtartója nem a vagyon (15). A „vagyon” egy határig nélkülözhetetlen, mert enni kell valamit, lakni kell valahol, útra kell bocsátani a gyermekeket; sőt a vagyont egy határon túl is lehet áldottan felhasználni, mert igenis lehet örülni annak, amink van, ha ahhoz tisztességesen és nem a mások nyomorán keresztül jutottunk hozzá. De ha ez így van, akkor nem tudjuk a vagyonunkat, csak magunk élvezni; ha ez így van, akkor tudjuk, hogy mindenünk Istené, és azért kaptuk, hogy azt tovább adjuk. „Nagy nyereség a megelégedéssel járó kegyesség, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Timóteus 6,6)