„...elvettem, ...inni adtam" Jer 25,15–38
15 Ezt mondta nekem az Úr, Izráel Istene: Vedd el kezemből ezt a poharat, amelyben a harag bora van, és adj inni belőle minden népnek, amelyhez küldelek. 16 Igyanak és tántorogjanak eszeveszetten a fegyver miatt, amelyet én küldök ellenük! 17 Elvettem a poharat az Úr kezéből, és inni adtam minden népnek, amelyhez küldött az Úr: 18 Jeruzsálemnek és Júda városainak, királyainak és vezetőinek, hogy romhalmazzá tegye azokat. Megborzad és felszisszen, aki látja, és átkaiban példálózik velük. Így van ez ma is. 19 Inni adtam a fáraónak, Egyiptom királyának, udvari embereinek, vezéreinek és egész népének; 20 minden keverék népnek és Úc földje minden királyának; a filiszteusok országa valamennyi királyának: Askelónnak, Gázának, Ekrónnak és Asdód maradékának, 21 továbbá Edómnak, Móábnak és az ammóniaknak, 22 Tírusz minden királyának, Szidón minden királyának és a tengeri szigetek királyainak: 23 Dedánnak, Témának, Búznak és minden körülnyírt hajúnak; 24 Arábia összes királyának és a keverék népek minden királyának, akik a pusztában laknak, 25 Zimrí összes királyának, Élám összes királyának és Média összes királyának, 26 észak összes királyának, a közelieknek és a távoliaknak egyaránt, egyiknek a másik után: a föld minden országának, ahány csak van a föld színén. Legvégül Sésak királyának is kell innia! 27 Mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok, részegedjetek le, és hányjatok! Ejtsen el benneteket az ellenetek küldött fegyver, ne tudjatok fölkelni! 28 Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Ki kell innotok! 29 Mert ha először arra a városra hoztam veszedelmet, amelyet rólam neveztek el, ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül! Mert a föld minden lakója ellen fegyvert küldök – így szól a Seregek Ura. 30 Te pedig prófétálj, és mondd el nekik ezeket az igéket: Felharsan az Úr hangja a magasból, mennydörög szent hajlékából, harsányan rákiált legelőjére, az ország minden lakójára; szőlőtaposók módján kiált, 31 zúgása eljut a föld határáig. Mert pere van az Úrnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre hányja – így szól az Úr. 32 Ezt mondja a Seregek Ura: Indul a vész néptől néphez, nagy forgószél támad a föld végéről. 33 Azon a napon annyi embert öl meg az Úr a föld egyik szélétől a másikig, hogy nem tudják elsiratni, sem összegyűjteni, sem eltemetni őket: trágyaként hevernek szerte a földön. 34 Jajgassatok, pásztorok, kiáltozzatok, hempergőzzetek meg a porban, vezetői a nyájnak, mert eljött rátok a mészárlás ideje; összetörtök, mint amikor leesik a drága edény! 35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezetőinek. 36 Pásztorok kiáltása hangzik, a nyáj vezetőinek jajgatása, mert elpusztította legelőiket az Úr. 37 Kihaltak a békés delelőhelyek az Úr izzó haragja miatt. 38 Elhagyta rejtekét, mint egy hím oroszlán; gyilkos fegyverétől, izzó haragjától országuk pusztasággá válik.
Jeremiás a látomásban eszköze annak a rettenetnek, ami a Föld népei feletti ítélet. Aki Isten, az igaz Bíró haragjának serlegéből iszik, szembesül bűneivel. A próféta azt teszi, amit mond az Úr: „...elvettem, ...inni adtam" (17). Ez nem az ő pere. Jézus elénk állt, és az Atya akaratát elfogadva itta ki a poharat (Mt 26,42). Vigyázzunk, amikor bírói székekbe ülve egymással perlünk, és az igaz Bíróra hivatkozunk. „...a bíró az ajtó előtt áll" (Jak 5,9).
RÉ 120, MRÉ 120
„…több az élet…”(Lukács 12,22-34) Lukács 12,22-34
(23) „…több az élet…”(Lukács 12,22-34) Istenünk tudja, hogy szükségünk van ételre-italra, ruházatra-hajlékra, pihenésre (30). Amikor ezeket imádságunkban mégis kérjük, akkor arról teszünk hitvallást, hogy szorgalmas fáradozásunk áldásaként, csakis Őtőle kaphatjuk meg szükségleteinket; Őtőle, aki minden jó adója (Jakab 1,17); Őtőle, aki azt is tudja, hogy nem jó szükséget szenvedni, ám azt is tudja, hogy a bőség kísértései is szükségbe juttathatnak bennünket. - Isten Igéje,* amikor arra int, hogy az élet mégis több ételnél és ruházatnál, azaz evilági javaknál, akkor azt az örömhírt hirdeti, hogy Isten nem kevesebbet, hanem többet akar adni ezeknél. Ezt a többet nem a kenyér és a ruha helyett, hanem azokon túl akarja adni nekünk. - Tehát ne kérdezősködjünk és siránkozzunk (29), hanem imádságos bizalommal kérjünk. Nem azt mondta a mi Urunk, hogy ne gondoljunk a holnapra, hogy tétlenek, „gondatlanok” legyünk, hanem azt, hogy ne aggodalmaskodjunk. Keressük először az Isten országát, az Isten ügyéért való engedelmes szolgálatot, és megbizonyosodhatunk Isten megtartó hatalma felől is, amely nem engedi, hogy a gondjaink fölénk nőjenek, eltakarva Őt előlünk.
* Isten Igéje nem lebecsüli a táplálékot és a ruházatot, sőt, Jézus Krisztus lehajolt a szegényekhez, megszaporította a kenyeret, imádkozni tanított a kenyérért, korábban már az ószövetségi törvény is megengedte a tarlón maradt kalász összeszedegetését, mint Isten diakóniáját, a szegények felé.