előző nap
következő nap

"Miért prófétáltad az Úr nevében...?" Jer 26,1–9

1 Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és szólj mindazokhoz, akik Júda városaiból eljönnek, hogy az Úr házában leboruljanak. Hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egyetlen szót sem hagyhatsz el belőle! 3 Talán hallgatnak rá, és mindenki megtér a maga gonosz útjáról; akkor én is megbánom, hogy gaztetteik miatt veszedelmet akartam zúdítani rájuk. 4 Ezt mondd nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem éltek törvényem szerint, amelyet elétek tártam, 5 és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak beszédére, akiket hozzátok küldtem – méghozzá idejében küldtem, de ti nem hallgattatok rájuk –, 6 akkor úgy bánok ezzel a házzal, ahogyan Sílóval; ezzel a várossal pedig átkaiban példálózik majd a föld minden népe! 7 A papok, a próféták és az egész nép hallották, amint Jeremiás az Úr házában elmondta ezeket az igéket. 8 Amikor Jeremiás elmondott mindent, amit az Úr parancsa szerint mondania kellett az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Meg kell halnod! 9 Miért prófétáltad az Úr nevében, hogy úgy jár ez a templom, mint Síló, ez a város pedig romhalmazzá és lakatlanná válik? És az egész nép összesereglett Jeremiás körül az Úr házánál.

Akit megragadott az Úr, annak van ereje elhordozni a papok, próféták, sőt az egész nép gyűlöletét. Krisztus jó vitéze (2Tim 2,3) saját harcai helyett Isten akarata miatt vív küzdelmeket azokért, akik ellene háborúznak. Dávid is átélte ezt, de tudta: „...nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet" (Zsolt 73,28). Készüljünk holnap az Úr házába, templomainkba, Isten közelségébe! Az ige, Isten beszéde, ami életet ad nekünk, gyermekeinknek, gyülekezeteinknek, egész nemzetünknek!

RÉ 377, MRÉ 161

„Legyen derekatok felövezve…”(Lukács 12,35-48) Lukács 12,35-48

(35) „Legyen derekatok felövezve…”(Lukács 12,35-48) Jézus Krisztus példázata arra int bennünket, hogy mindenkor legyünk készen, mert nem tudjuk, mikor jön vissza Ő, az Úr; illetve mikor kell nekünk elmennünk ebből a világból. Ez a földi élet, Jézus Krisztus példázata szerint, állandó „virrasztás” (37), állandó készenlét (40), hiszen elég egy kis alvás és máris megjelenik a tolvaj, betör a házba; ilyenkor mindent vihet (39). Nem lehet tehát elaludni a virrasztás idején, mint ahogy a tanítványok elaludtak a Gecsemáné kertjében (Máté 26,36-46). Olyannak kell lennünk, mint amilyen az okos szolga volt, aki folyamatosan abban a munkában szorgoskodott, amit az ura rábízott, s amikor gazdája megérkezett, akkor őt ebben a munkában találta (41-44).* A vigyázás képessége azonban nem azonos az állandó rettegéssel. A vigyázó embernek is tudni kell pihenni, elengedni dolgokat, s egy adott ponton túl ráhagyatkozni az Úr kegyelmére. A vigyázó ember tudja, hogy minden kegyelem, és az Úr mindeneket megelőzve döntött felőlünk, ez pedig visszajövetelekor világossá lesz. Tegnap reggel láttam egy fácánt átkelni, egyik erdősávból, egy másik, Balaton parti erdősávba. A két erdősáv között a fácánnak át kellett kelni egy forgalmas főúton, mellette egy bicikliúton, közvetlenül mellette pedig a vasúton. Figyeltem, éppen, hogy megúszta, de átjutott. Vigyázhatunk mi, de kegyelem nélkül nem megy. 

 

* Ez a virrasztás, ez a vigyázás annál inkább érvényes, minél többet kapott valaki az Úrtól (48). Kár, hogy ezt sok, okos, tehetséges, hatalmas, gazdag és szép ember elfelejti. Főként az a baj, hogy sok hívő ember is elfelejtkezik erről. Pedig aki ismerte Ura akaratát és úgy cselekedett gonosz dolgokat, az sok verést kap (47-48).

- Ma már ott tartunk, hogy nem a gazda késéséről beszélünk, mint hűtlen szolgák, akik a késés ideje alatt azt tehetnek, amit akarnak (45), hanem a ma embere egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy egyszer el kell számolnia életével az Úr színe előtt.

- Nem tudjuk az Úr visszajövetelének idejét, de nem számolgatunk, főként nem készítünk menetrendet az Úr visszajöveteléről, hanem hűséges sáfárokként vigyázunk a helyünkön a ránk bízottakra.