"... az Úrnak nevében beszélt hozzánk"
Jer 26,10–24
10 Amikor meghallották ezeket Júda vezetői, felmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr háza új kapujának bejáratánál. 11 A papok és a próféták ezt mondták a vezetőknek és az egész népnek: Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált, ahogyan magatok is hallottátok. 12 Jeremiás viszont ezt mondta az összes vezetőnek és az egész népnek: Az Úr küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok. 13 Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor majd megbánja az Úr, hogy veszedelemmel fenyegetett titeket. 14 Ami pedig engem illet: a kezetekben vagyok. Bánjatok velem úgy, ahogyan jónak és helyesnek látjátok! 15 De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam nektek mindezeket az igéket. 16 A vezetők és az egész nép ezt mondták a papoknak és a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk. 17 Az ország vénei közül is felálltak egyesek, és ezt mondták az egész összegyűlt népnek: 18 Ezékiás júdai király idejében is volt egy próféta, a móreseti Mikeás, aki ezt mondta Júda egész népének: Így szól a Seregek Ura: Felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat. 19 Mégsem ölte meg Ezékiás júdai király és egész Júda, mert félték az Urat, és mert esedeztek az Úrhoz. Az Úr pedig megbánta, hogy veszedelemmel fenyegette őket. Mi pedig ilyen nagy bajt zúdítanánk magunkra? 20 Volt egy másik ember is, aki az Úr nevében prófétált: a Kirjat-Jeárímból való Úrijjá, Semajá fia. Ő is ez ellen a város és ország ellen prófétált, egészen úgy, ahogy Jeremiás. 21 Amikor meghallotta Jójákím király, az előkelők és a vezérek, hogy mit beszélt, halálra kerestette a király. Úrijjá ezt meghallva megijedt, és Egyiptomba menekült. 22 Jójákím király azonban embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt másokat is Egyiptomba küldött. 23 Ezek visszahozták Úrijját Egyiptomból, Jójákím király elé vitték, aki kivégeztette, holttestét pedig a köznép temetőjébe dobatta. 24 Jeremiásnak azonban pártját fogta Ahíkám, Sáfán fia; ezért nem adták a nép kezébe, és nem ölték meg.
(51) „…inkább meghasonlást…” (Lukács 12,49-59) Ez a tűz, pünkösd tüze (49). Ez a meghasonlás pünkösdi meghasonlás, amikor is szembekerül egymással félelem és hitvalló bátorság, és ez az utóbbi győzedelmeskedik. Istenünk mindig a békességet munkálja, de vannak olyan helyzetek, amikor ehhez fel kell borítani a látszat-békességet, amely csak a békeség kedvéért lepaktál minden hamissággal (51). Ez a meghasonlás mindig azt a magasabb szintű békességet munkálja, amit örök életnek hívunk.* Ez a meghasonlás akkor krisztusi, ha épít, és nem rombol, főként a családban nem rombol (52-53). Ez a meghasonlás nem alkuszik meg, de megbocsát, a megbékülést keresi (56-59). Amikor elkezdődik ez a meghasonlás, akkor ez jel, hogy közel van már a mi Urunk (54-55). De addig, minden meghasonlás csupán az emberi bűn terméke, önző és gyarló, amely a Megváltó Jézus Krisztus visszajöveteléért kiált.
* Ez a meghasonlás nem a bűn terméke; ha az lenne, akkor az Igében említett öt emberből a három tönkretenné a kettőt; az Isten által támasztott meghasonlásban azonban az ötből a három mindig segíti a másik kettőt. Ez a családban végképp csak így történhet, tehát semmiféle Istennek kedves kegyesség sem lehet családellenes (52-53).